Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
maradványok méltó elhelyezésére van lehetőség." Ki a fene gondolta volna? Hát mire szolgálna egyébként a temető? És méltó-e az emberi méltósághoz „az emberi maradvány"? Kellően kétértelmű a következő mondat: „A temető díjfizetési kötelezettsége". Vagyis a temető nekem köteles díjat fizetni, vagy éppen ellenkezőleg: a temetőnek való díjfizetési kötelezettség? Ismerjük a latin példát: az apa szeretete, azaz az apa szeret vagy az apát szeretik. A túlzott tömörítés más veszélyt is rejt magában: „A temetőbe való belépés és az öntözővíz díjtalan." Két igen különböző vonatkozást egyetlen szerkezetbe összevonni nem szerencsés, mert mulatság tárgya lehet. Ahogy az egyszeri rendőr mondta: „Jó estét és személyi igazolványt!" Vannak azután további tömörítések: „A kolum- bárium-falban kiképzett urnafülkék egyszemélyesek és kétszemélyesek, így igény esetén családtagok elhelyezését is biztosítani lehet." Most már csak az a kérdés, hogy halál előtt vagy után. Mert én például nem vagyok nagydarab ember, de meglehetősen nehezen tudom magam elképzelni még egy kétszemélyes urnafülkében is. Tipikus példa a jogi túlbonyolításra: „A halál időpontjában Nekeresd városban állandó lakhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező elhunytak esetében a köztemető fenntartási feladatok ellátásra kötelezett szerv abban az esetben is köteles a 4. bekezdésben foglaltak szerinti temetési hely biztosítására, ha a halál nem Nekeresd városban következett be." Ez mindössze csak annyit jelent, ha nekeresdi vagyok, akkor ha nem Nekeresden halok meg, akkor is kapok sírhelyet Nekeresden. A túlírás, az ún. tautológia iskolapéldája a következő mondat: „Úttestet, járdát és egyéb közterületet bármiféle szeméttel (szennyvízzel, vizelettel, emberi és állati ürülékkel stb.) beszennyezni tilos." Vagyis: szeméttel, szennyvízzel ne szennyezzen! Olyan ez, mint a „vizuálisan láttam a szememmel" mondat. És vajon milyen lehet a „szabálysértésen tetten ért elkövető"? Ha már elkövető, nyilván valamit (szabálysértést) elkövetett... Egy jogászmondás jut eszembe: a jó törvény homályos és kétértelmű. Igen, ennek megfelelnek ezek a mondatok. De föltehetőleg: fölöslegesek! -» túlírás, elidegenedett nyelvhasználat, hivatalos nyelv Balázs Géza büszkék vagyunk ~ erre meg arra. Igen, érzem ilyenkor (empátikusan, de nem hurrázva) bévül, hogy' tör föl, s lépi át az öngerjesztett indulat a mértékletesség (magam szigorúan kijelölte) határát. Amin alul igen, fölötte semmi esetre sem. Nem látok okot a büszkeségre. A lelki s testi kidülledésre. Nem vagyunk alább valók; ez határozott kijelentés, nem vállveregetése önmagunknak. Nem csak hiszem, bizonyítom is. Másokkal. Ennyi nekem elég. Az ember ne dicsekedjék ezeréves ajándékokkal. Tudjon róluk, szeresse, művelje őket, s ha teheti, gyö- kereztesse meg a híveiben. Mert változnak ugyan, de el nem évülnek. Tulajdonságok, küldetés, karakter, erények. De rögtön melléjük teszem a bűneimet. A bűneinket. Különben „Csaba királyfi a Tejúton". „Porló szikla"(nonszensz). „Rögtudat". „Mélymagyarság". Dicsőséges hátraarc a világnak, melyet Valaki önkéntes halálával váltott meg. E tényre igen jól emlékezem. Erre O lehetne büszke. De nem az. „Szelíd és alázatos-szívű" -* hazaffyaskodás Vasadi Péter 32
