Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
szám derűs, tehetségével, rátermettségével tisztában lévő tulajdonosát, a rajta lévő kétszázezer forintnyi márkás cuccot, és már nem fogadott volna rá, hogy fölösleges tudás a betörőszakma fortélyainak ismerete a magyar demokrácia 2004. évi diagnózisa szerint. Onagy Zoltán bevásárlóközpontok A -* fogyasztás templomai. Sok ember számára az élet fontos színterei, szórakoztató intézmények. Sajátos, mai életmód kapcsolódik ezekhez. Makovecz Imre egy beszélgetés során mondotta, hogy lassan úgy veszik körül Budapestet, mint valamikor a szovjet tankok. -* vásárlás-bevásárlás György Lajos birtoklás A mamával, a papával együtt tanítanak meg rá: Ez az enyém, ez a tiéd. Az ujjaid, a kanalad, a harisnyád, a tányérod. Aztán: Ne vedd el a másét! Vagy talán éppen arra: Szerezd meg, vedd el a másét! Gyújts, gyarapíts, gazdagodj. Pénzt, birtokot, műkincset, politikai befolyást, hatalmat. Ne ismerj határokat. Vedd birtokba az időt, győzzed le a távolságot, uralkodj az emberek felett. Elfelejtetted, hogy mindent csak használsz ezen a földön? Emlékezzél a keleti mese tanulságára (Tótfalusi István fordításában): „Ne törj túl mohón arra, mit megkíván szívei./ Kímélj másokat, hogy téged is majd megkíméljenek." Vagy jusson eszedbe a zsoltáros szava: „Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik!"/ „Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele.” (Zsolt. 49,17-18.). Ebből szűrte le a közbeszéd, mégis kevesen hallják meg: Semmit sem viszel magaddal a sírba. Tüskés Tibor borongás a kultúra halálán Múltkor beszélgetés a Magyar Kultúra Napja alkalmából az Aranytíz nevezetű pesti művelődési központban. Pazarul felújított régi bérház, nagyon gusztusos, áramvonalas modem megoldásokkal, bár néha van némi műíze, mint például a presszórész bükkfa-krómozott fém-eperszín műbőr egyvelege esetében. Átgondolt, de az ízlés határát súroló, fura koktél. A házat látszat szerint leginkább a fitness-stúdiók, a kondijukat itt ápoló ifjú és kevésbé ifjú, de fiatalos hölgyek tartják el. Mi négyen, a vitavezető Vinkó József, továbbá Moór Mariann, Feledy Balázs és jómagam ijesztő címmel („Magyar kultúra ma és holnap") társalgunk. Félek előre, mert tudom, mi következik. Jobbára teljesen jogos szólamok és sirámok a közszolgálati és kereskedelmi médiáról, a piaci farkastörvényekről és fogyasztói diktátumról, a nem elégséges vagy nem megfelelően elosztott állami támogatásokról. Terítéken továbbá a közönség gyér számának és rossz ízlésének felpanaszlása, az írástudók árulásának felemlegetése. Vagyis a régi nóta. Ha polemizálva is, sajnos belemegyek ebbe a (zsák)utcába. Persze igyekszem hangsúlyozni, igenis vannak ma remekművek és remek művek, nagyszerű alkotók, van civil kurázsi, szakmai kezdeményezés nem egy, és fogyogatnak a könyvek is azért... Az alaphangulat mégis sivár marad, mégpedig mert mindez nem a közönségre tartozik (egymás közt lehetne megbeszélni, a jobbítás szándékával), nem a minket hallgatni jött húsz emberre. Már százszor 29
