Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

szintjén. („Döntsd a tőkét".) Sokszor úgy érezzük, hogy szabadulni kell a „fölöslegtől", mint a túlsúlyosaknak a fölös kilóiktól, de sajnos nem mindig azt vetjük el, amit kellene. A fél évszázadon keresztül ránk zúdult, proletárdiktatúrát fülünkbe trombitáló propagandaszólamok talán elidegenítettek egyeseket a Favágó, a Szocialisták és a Munkások soraitól, de nem foszthatták meg teljes életművének hitelességétől a huszadik század egyik lángelméjét, József Attilát. A közgazdászok bebizonyíthatják nekünk fehéren-feketén, hogy a világot a tőke viszi előbbre, attól még nem fogjuk szívünkbe zárni Világbank őfelségét, és nem fogjuk imádattal vallani azt, amit Ady oly keserű iróniával mond, hogy a Mi urunk: a Pénz.

Fölösleges, ami láb alatt van, ami elárvult, mint a románoknak az aradi emlékmű, vagy mint Madách Imre karja itthon, a Margit-szigeten, amelyet tízvalahány éve lefűrészeltek, s még mindig nem orvosoltattak a város gazdái - sürgősebb volt az abbáziai luxusnyaraló.

Fölösleges ingerek tömege zúdul ránk a rádióból és főként a televízióból. A tájékozódás, a művelődés, a színvonalas szórakozás vagy a kikapcsolódás szándékával ülünk le a tévékészülék elé, és rengeteg időnket pocsékolják el bizalmunkkal visszaélve a fölöslegesnél is fölöslegesebb, hülyébbnél hülyébb reklámokkal. Mari néni, a nyugdíjas tanítónő vásároljon a havi negyvenezer forintjából új típusú limuzint, most csak hatmillió. Nem elég, hogy a tudósítások túlnyomó része elkeserítő, fenyegető, rémisztő vagy kétségbeejtő. Nem elég, hogy nevetséges politikusok otromba tréfái borzolgatják Mari néni idegeit. Nem elég, hogy minden a világ javíthatatlanságáról és menthetetlenségéről szól a Déli-sarktól a trópusi szigeteken át Afrikáig, Közép- és Közel-Keletig és a lepusztult budapesti körutakig és sugárutakig, ahol az egykori áruházak helyén falfirkálók szipózzák a szórófestéket. Még azt is el kell viselnie Mari néninek, hogy naponta meg akarják győzni a lábszőrtelenítés előnyeiről.

A mindent elborító fölöslegesség a mai világ abszurditását fejezi ki. A mai világ egyszerre agyonszervezett és zilált, szögletesre préselt és a rend hiányától lezüllött. A mai világ manipulált, széteső és értelmetlen. A hozzáértők rendszeresen megírják, hogy a fogyasztói társadalom megbukott, de hiába beszélnek, az Egyesült Államok elnöke szerint minden rendben van, a szén-dioxid-kibocsátást nem kell csökkenteni. Nemcsak a föld energiahordozó készletét merítjük ki rövidesen, hanem a levegőt, a vizet és a termőföldet is tönkretesszük.

Angliában már létesültek olyan települések, amelyek minden szükségletet helyben előállított termékekből elégítenek ki saját, napenergiával üzemeltetett áramfejlesztők, ugyancsak önerőből gyártott alkatrészek segítségével. Az autót a környezetkímélő módszerekkel előállított áram hajtja, a lakásokat napelemmel fűtik, s a szemét visszakerül a körforgásba, nyersanyaggá lényegül át - gyakorlatilag megszűnik létezni. Kukaturkálók nemcsak azért nincsenek, mert nincs szemét, hanem azért, mert nincs szegénység és nincs előítéletszerű megkülönböztetés; ürügy sincsen hozzá. Az élelmiszer-kereskedelem kizárólag helyben termesztett idényárut forgalmaz; banánnal, naranccsal és más déli gyümölccsel megrakott, füstokádó kamionokat és tartósított élelmiszereket nem engednek be a területre. Az emberek makkegészségesek és tiszták, nem állati, hanem növény19