Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)

lók befogadóképessége is szűkös, így hát érdemesebb kukoricát vetni helyette: a kukorica megáll a disznóban, a disznó meg a hűtőládában.

S a tengerként hullámzó búzatáblák helyét hatalmas kukoricások foglalták el. A hatalmas jelző a bevetett területekre s a földből kisarjadt növényegyedekre egyaránt ráillik. Életemben ekkora méretű tengeriszárakat soha sehol nem láttam: 3-3,5 méternyi magasban lobogtatták daliás címerüket, tővastagságuk akár egy erős férfi csuklója, a bujáit zöldellő levelek tövében pedig a vörhenyesszőke bajusz 3-4 akkora cső hegyiből kunkorgott elő, mint az alsókarom. A bácskai televény szemlátomást ennek a tengerentúli jövevénynek is kedvére vált s javára szolgált.

Kell-é csodálkoznunk rajta, hogy ezt a dús vidéket a mi szerb szomszédaink is olyannyira megkedvelték?...

*

A Forrás és az Ars Nova énekegyüttes közös fellépése a Nemzeti Színházban. Népes közönség, nagy siker. Ádám fiammal kettesben előadtuk az Össztáncot. Jobban össze kell még csiszolódnunk, bár így is szépen megtapsolták. Sok év után ismét találkoztam Juhász Ferenccel: felesége s kisebbik leánykája társaságában jött el az estre. Másodszori - 56 utáni - pályakezdésem idején jó szóval, biztatással nagyon sokat segített rajtam, legelső kötetem útját ő egyengette, a másodiknak a szerkesztője is ő volt. Kettejük közelről szemlélt ragyogása - az övé és Nagy Lászlóé - jó ideig elfödte előlem a kortárs költők legtöbbjének a fényét. A ragyogás azóta sem szünetel, ám az idő távlata a többiekét is rég előhívta, s jó tudnom: micsoda csillagos égbolt feszül fölibénk. Az előadás után összeölelkeztünk. „Jól vagy-e? Dolgozol-e?" - tudakolta, s a hangjából, tekintetéből kiéreztem: valóban érdekli, mi van velem. Egy pillanatra átsuhant rajtam: huszonnégy éves vagyok, ő meg harminckettő.

Rég volt, szép volt.

De ami szép volt, az ma is szép.

*

Egy arab halász szavai egy riportfilmben:- Könyörgünk Allahnak, s O ad nekünk hol többet, hol kevesebbet.

A „modern" felfogás ott vezet tévútra, zsákutcába, esetleg szakadékba, hogy mindig csak többet akar. Még többet. E tekintetben az egymástól merőben különböző eszmékre hivatkozó társadalmak is nagyjából közös nevezőre jutnak, hisz törekvéseiket a mohóság határozza meg. A termelés fokozása. A fogyasztás növelése. A gazdasági és katonapolitikai befolyás kiterjesztése. Népek leigázása: fegyverrel, haddal, központosított energiaelosztással, működő, ill. kivont tőkével, piaci kínálattal, üveggyöngyökkel, mézesmadzaggal. A természet leigázása - természetesen az emberi társadalom érdekében. A nemzet érdekében. Mindannyiunk érdekében. S az emberek mindezt elfogadják. Beletörődnek. Megszokják. Utóbb már igénylik, sőt követelik. Mert tudják, hogy kijár nekik minden: a komfort, a kínálat, a távirányító s az üveggyöngy. No meg a mézes26