Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Bogdán László: Versek
Bogdán László Vannak vidékek A hetvenöt éves Kdnyádi Sándornak Próbálgatom a hangom, hanton és árokparton, ha lantom lenne, lantom!... Kebelemhez szorítnám, a halált így szólítnám: coki pokolba, hitvány! Dehát csak furulyám van, hallgatnak mégis páran, hárman vagy háromszázan, de gyűlnek, gyülekeznek (égen setétlő jelleg) legendák, hiedelmek. Hát fújom furulyámat, már senkire se várok, hátam megett az árok. Gyógyír, átok, kín, méreg, feltámadó remények - égre csendül az ének. És jönnek egyre többen, világvég szürkületben, ahogy mindig is hittem. Hallgatják amíg élek, tudjuk vannak vidékek, ahol másfajta népek forognak körbe-körbe, vízbe sem, csak az égre, nem is néznek tükörbe, 3
/
