Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Marsall László: Egy kitalált természeti nép töredékes jegyzései (vers)

Alszik - ne féljen. Füttyöget is - ne féljen.

A Delfintől tanultunk aludni.

Késsel a Mézeló'Fa kérge hántatik derékig csigavonalban lefelé.

A kés nyelve kétélű, éjszaka négyélű.

Kölest piros nyelv forgat a szájban.

Nyelvünk már kétélű, éjszaka négyélű.

Ha szólnánk - meghalna valaki, a saruvető mögött. Odabent a Tej keserű.

Oú-aú - kiszalad a kiáltásunk.

Kört jár hogy ne féljen.

Jön vissza a kiáltásunk - nem lel saruvetőt.

Tollas kicsikék felröppennek.

Tűz hamuhodik.

Az ember körbejár - ne féljen.

ni.

Friss vakondtúrásról rögöcske elgurul, jelenik rózsaszín orrhegy - szimatolja a Holdat. Orrunkon át Hold tülekedik a szeméremtestbe. Mi is vágyunk visszatapogatózni. Lebegni-összegubózni Mamó-csontok mögött. Meleg öbölben vagyunk Delfinek.

Rendül-hasad előttünk - duhad ránk - csúszunk. Nem szimatoljuk a Holdat.

Gurulunk kifelé - szanaszét.

IV.

Nézz bárhova oldalpillantással akár,

Öreg-kutya Húgom szimatol.

Talál rücskös köveken kormos kagylót.

Kagylókürt, Valaki belebúj - Gőz sivít.

Hívja. Combtöve szőre kopik - haja gyökig.

Öleli a követ - kodácsol-sikít.

Fehér szeme sötét - köldöke sír.

Gőzölög hamari vér - könnyezik.

Elzuhan - veti magát a kövesen.

Lába-tárva nyög - szüli a Delfint.

Nyalogatja kormos szeme rését.

Karolja - veszi ölbe - sikít.