Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Varga, Krzysztof: Bildungsroman (Pálfalvi Lajos fordítása)

Krzysztof Varga

Bildungsroman

A Keleti pályaudvar reggel hétkor úgy néz ki, mint Európa eső után. Minden ízében acélos, vasas, gépzsíros és panaszos. Ez a fém és a gőz, a sínpár, a fütty, a sípszó és a csikorgás, a menetidő, s mindenekelőtt az indulási és az érkezési idő kora, mert hát mit számít a vaksötétben vagy az ablakból nyíló tájon merengve megtett több száz kilométer, csakis az a pillanat érdekes, amikor lassan megmozdul a szerelvény, kicsit még rángat, mielőtt fölveszi a ritmust, és amikor lendületét vesztve begördül a peronra. S bár nem várnak ránk fúvószenekarok, csak gyorsbüfék, így is az érkezés pillanata a legizgalmasabb, mert most már föltápászkodhat az ember, és lassan - minden sietség nélkül, hisz a végállomáson vagyunk - leveheti a táskáját a csomagtartóról. A többi idő alvással, olvasással, fogyasztással telik, szól a zene a walkmanből, beleolvad a kerekek korántsem egyenletes, hanem szinkópákra töredező, hol eltűnő, hol hirtelen visz- szatérő, zakatoló ritmusába. Egy óra az étkezőkocsiban, még egy óra a folyosón, amikor csakis a tájat figyeljük, esetleg autohipnózist is végezhetünk a magasfeszültségű vezetéket tartó oszlopokat bámulva. Aztán órák hosszat üldögélünk a fülkében, emlékezetünkbe idézve a vonaton elkövetett gyilkosságokról szóló krimiket, megborzongunk izgalmunkban, amikor egyszer csak beérünk az alagútba. Néha azt a megpróbáltatást méri ránk a számítógépes helyfoglalási rendszer, hogy útitársunk lelki szemetesládája legyünk. Éjszakai órák, korgó gyomor, rossz szájíz. Aztán a Keleti.

Frissítő hűvösség árad szét közvetlenül az imént föllocsolt járda fölött, fülsértőén nyikorognak a csomagokkal megrakott kocsik, a kerekek csikorgása mélyen behatol az ember halántéka mögé, mert olyan finom és vékony, mint a kopoltyú, és már nem is távozik onnan. Rekedtes hangon rikkant valaki, ezt törzsi csatakiáltások követik. A büfék meleg kávét, brióst, hideg párizsi szeletet és Traubisodát kínálnak. Sonkás szendvics, csokoládé, nápolyi. Két kövér rendőr harciasra pödörte a bajszát, de a nadrágszíjuk slamposan lecsúszott, röhejesen himbálózik rajta a gumibot, a bilincs, a térképtáska; lomhán vonszolják magukat a peronon. A rutin, az unalom és a koleszterin - mindez együttvéve lehet vagy húsz százalék, hiszen a többi nyolcvan az víz. A katonai rendészet járőrei túlzott buzgalommal lesik a bakákat, akik nincsenek maguknál a kialvatlanságtól, azon törik a fejüket, hová meneküljenek - a Bükkbe, búbánatos kis partizán(regényrészlet)

4