Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Czakó Gábor: A táj lelke a kép

Chirico, Tanguy és követőik „tájai" benső tájak, ha szabad ehelyt ideillő, divatos szamárságot mondani, „magánmitológiáik" kivetülései.

Aki ma - az utóbbi száz évben - tájképet festett, az maradi és különc, kiesik a műkereskedelmi festészet ideológiáiból és főcsapásirányából.

*

Amióta él az ember, azóta épít; kunyhót, vízimalmot, vagy sáncot rak a szántóföldből kiszedett kövekből. Ne szépelegjünk: beavatkozik a tájba, megváltoztatja azt. Nagy kérdés, hogy miért és mennyire. A táj ugyan önmagában nyugszik, de szelleme kétségtelenül érzékeli a hatásokat. Hogy mikor, és miként válaszol rájuk, titok.

A japánok nagy építők, de valamilyen módon mégis igyekeztek vigyázni tájaikra: „A japánok mindig zavarba jönnek, ha határozott különbséget kell tenniök építészet, kertészet és természet között. Számukra a természet bármely kiemelt része máris kert, ahogy egy faág kész ikebana. Az emberi konstrukciók szorosan kapcsolódnak természeti környezetükhöz, az ösvény kikerüli a fákat, az épület igazodik a domborzathoz: szervesen egészítik ki egymást” - írja Terebess Gábor A japán kertművészet című cikkében (http://www.terebess.hu).

Nem tudom, hogy ez ma is így van-e még Japánban, de a gazdaság gyarapodási kényszere, profitigényének mohósága egyre növekvő nyomást fejt ki a természetre. Régóta meghaladja az ember valódi szükségleteit, világunk teherbíró képességét, és bőszülten elutasítja, hogy a tájnak, az embernek, vagy bárminek szelleme lehetne. Ez a nyomás ízig-vérig absztrakt, hiszen oka a pénz. A pénz fikció, amúgy pedig a rák egy neme.

*

Sokfelé láthatók plakátok kies tájakkal. Alattuk szöveg: Gyönyör-völgyben ezer lakásos lakópark épül. Hanem: mire elkészül, mi marad a Gyönyör völgyéből?

Egy hajdani olvasótáborban adtam néhányszor a tanulóknak olyan feladatot, aminek ez volt a címe: a táj átalakítása anélkül, hogy sírna.

Nem tudom eldönteni, hogy ilyen szempont létezik-e a mai építészetben. Makovecz Imre mondta egyszer nekem, hogy nem vállalja olyan házak építését, amihez élő fákat kell kivágni. Nyilván számos jogos oka lehet egy fa kivágásának. A legjogtalanabb okot ismerjük: ez az absztrakt ok. Leginkább a pénz. Máskor valakinek - benső művelését elhanyagoló embernek - megtetszik egy képeslapban egy ház és egy kert. Nosza, elő a láncfűrésszel, induljon a buldózer... Az eredmény közismert: az ország legszebb vidékeit rémvillák csúfítják. Nagy pénzért csináltatott kertjeiknek közös jellemzője, hogy hiányzik belőlük az élet. Az örökholtzöldből ki vannak tiltva az évszakok. Egyikben sem susog bölcs diófa, menyasszonyvirágú cseresznyefákat nem állnak körül mandula-nyoszolyólányok, nincs nyár végén szőlőillat, mert nincsen lugas, ahol szundikálhatna vagy eszegethetne, borozgatna az ember a barátaival. Az örökholtzöld nem ismeri a lugas idilljét, csak a pergolát valami műanyag-futóval.

111