Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Korcsog Balázs: József Attila és az új magyar líra
Korcsog Balázs József Attila és az új magyar líra Modern és posztmodern költői ars poeticák Végére persze én se ígérhetek mást, de addig abszolút más lesz - úgy viszonylag, mondom, persze -, meglásd. „Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga." Mit is mondjak még? Félek, „több" lesz az - és „kevesebb". Töredék. Csak töredék. Egy ars poeticát hallottunk? A latin kifejezés költői művészetet, költői mesterséget jelent? Az irodalomtudomány költői hitvallásként használja? Az alkotó művészethez és íráshoz való viszonyát fejezi ki? Egy tipikusan modern költői ars poeticát hallottunk? A modernség alapja az egészelvűség? „Ami van, széthull darabokra?" vagy Adyval szólva: „Minden egész eltörött"? De csak az törhetett el, csak az hullhat szét darabokra, ami létezik vagy létezett? Az Egy, az Egész létezik vagy létezett? A modem kor univerzumban, abszolútumban, homogén világban gondolkodik? Objektiven foglal állást? Totális és monolitikus? Tehát összességében egészelvű? Másik legfőbb jellemzője az extraverzió, a kifelé fordulás? Hogy aktivizmus, aktivitás jellemzi, a provokáció, az agresszió határát súrolva? Hogy romantikus pátosz és optimizmus hatja át és lengi be? Hogy újat hozó, forradalmi, radikális, hogy „új világot építünk"? Hogy gyakran közéleti és politikus? Hogy a modem költő versével egy, s hogy a verse egy ővele? Hogy létezik még, s hogy egységes a költői én, s hogy egy lírai én létezik? Hogy a költő formálja, uralja művét, anyagát, szövegét: a versét - s nem őt uralja az? Hogy „Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga" - megint csak Adyval szólva? József Attila Ars poeticáját is ezek jellemzik? Hogy az öncélú, apolitikus, Tart pour Tart lírával szemben közéleti és társadalmi problémák foglalkoztatják? Hogy a teremtést, az alkotást, a létre-hozást (ahogy Martin H. ízes németséggel tudta mondani?) - tehát a költészetet magát - elvetve a realizmus elvét, a tükrözéselméletet választja? Hogy nem teremt dolgokat s hoz létre világokat, csak tükröt tart elébük? Parafrázis? Költő a foglalkozásom? Tehát nem magával a költészettel foglalkozom? Mert az olyan lenne, mintha éjszaka a folyóban tükröződő csillagok felszállnának az égre valódinak? „A jó hasonlat föl- pezsdíti az értelmet?" Tehát a költészet maga a teremtés, az alkotás, a létrehozás? De én mégsem azt választom? Mikor hagyja már ezt abba? A kérdéseket? Mit képzel magáról? Milyen kérdések ezek? 66
