Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke
szüksége volt a költőnek ahhoz, hogy a szabadabb képzettársítási lehetőségek kipróbálására sor kerüljön. A szürrealizmus szerepének túlhangsúlyozását emlegető Tverdota György a szürrealizmus ellenében a poésie pure elvének követését tartja meghatározónak. Nem kívánom cáfolni álláspontját, meggyőződésem, hogy a mallarméi tiszta költészetnek a József Attila-életmű e szakaszában játszott szerepe igazolható (s egyben sok mindent megvilágosító) állítás. Ám, úgy hiszem, legalább ennyire igazolható az is, hogy József Attila költészetében még a tiszta költészet sem vegytisztán érvényesült, hanem - a költő kezdettől érzékelhető alkatának megfelelően - többféle kezdemény szintézisének alkotóelemeként. 4 Óhatatlanul fölmerül az a kérdés is, miért hagyott föl a költő a kisbetűs, központozás nélküli ortográfiával? A legegyszerűbb, a legkézenfekvőbb válasz a magyarországi folyóiratok közlési gyakorlatának kényszerű tudomásulvétele lehet: ha verset akart közölni, alkalmazkodnia kellett. Ez a feltevés azonban, bármennyire kézenfekvőnek látszik is, a legjobb esetben is csak féligazság. Meggyőződésem, mélyebb, kevésbé opportunus szempontnak is kellett lennie. Az indokra explicit alakban megfogalmazott érvet a költő megnyilatkozásai között nem ismerünk. így csak sejteni lehet, hogy egyéb, részben esetleges motivációja is volt. Az egyik, e pillanatban részleteiben sajnos még nem föltárt motiváció nyilvánvalóan a magyarországi avantgárddal, a Kassák Lajos dominálta Munka-körrel való föloldhatatlan inkongruenciája lehetett. Bár volt személyes kapcsolata Kassákkal, Kassák feleségéről, Simon Jolánról ez időben verset is írt, a Munka első számában pedig versfordítással szerepelt - ám ez az együttműködés folytatás nélkül maradt. József Attila, minden jel szerint, nem fért bele a Kassák képviselte poétikai paradigma Kassákra méretezett kereteibe. Hasonló súlyú, bár egészen más természetű okként említhető meg, hogy a Párizsból hazatért József Attila, aki egyetemi tanulmányait a pesti egyetemen folytatta, itthon két nagy formátumú, ám a párizsi kulturális klímához mérten föltétlenül konzervatív professzor erőterébe került. S nem kell hozzá túlzott éleslátás, hogy mind a filozófus Pauler Ákos, mind az irodalom- történész Horváth János egyébként nem lebecsülendő hatása inkább távolította, semmint közelítette az avantgárd poétikához. Ugyanebbe az irányba utal bennünket az is, hogy József Attila 1927-29-es periódusának irodalmi szempontból legfontosabb barátja, ösztönzője, Németh Andor (akinek, mint tőle tudjuk, éppen a Nincsen apám, se anyám kötet volt a kedvenc József Attila- könyve) maga is az avantgárdtól való távolodás stádiumában volt. Aligha véletlen, hogy éppen ő az, aki észrevette s elsőként kimondta József Attila mal- larme-i pillanatának tényét, s aki a tiszta költészet problematikáját is elsőként tematizálta a József Attila-irodalomban. Azt azonban, úgy vélem, félreértés lenne föltételezni, hogy ez a kisbetűs periódus következmények nélkül tűnt el az életműből. Ahogy minden más kísérlete, úgy ez is valamiképpen tovább élt költészetében, jóllehet ez a továbbélés a külső szemlélő számára ma már nem könnyen fölismerhető, pláne nem evidens. 8
