Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke
Az is valószínű azonban, hogy a vers végleges francia szövegének kialakítása közben József Attilára egyúttal az avantgárd konvenció mögötti elvek is hatottak. A L'Esprit Nouveau gyakorlata ugyanis egy olyan, akkor még újnak tetsző, formalazító kísérlet volt, amely valójában már jelentős tradícióra épített. Keszler Borbála tanulmányából (Keszler 2004. 223.) tudhatjuk, hogy a központozás nélküli, csupa kisbetűs írásmód akkor már másfél évtizedes múltra tekinthetett vissza - s ez a világirodalom egyik, ma már klasszikusnak számító nagy francia alkotójának gyakorlatával indult. Az első kisbetűs, központozás nélküli verset ugyanis Apollinaire 1913-ban írta meg; az írástörténet ezt az elvet őrá vezeti vissza. (A kisbetűs írásmódnak ez a genezise megint csak az írásmód elvi meghatározottságát emeli ki.) A kritikai kiadás 331. tételének (Dal) szövegforrásai a kisbetűs írásmód záró időpontjának meghatározását is viszonylag nagy pontossággal lehetővé teszik. E vers még cím nélküli és Sándor Imrének dedikált kisbetűs kézirata ugyanis, a költő saját keltezése szerint, 1928. február 10-én született (ÖV 2:5). A vers közlésre elküldött, 1928. április 25-i másik kézirata viszont már nem kisbetűs - ez már igazodik az akkori magyarországi uralkodó ortográfiái szokásokhoz (ÖV 2:5). A fordulat, a kisbetűs írásmód föladása, e két dátum között történt meg - valószínűleg 1928 márciusában vagy áprilisában. Ez azt jelenti, hogy kb. egy egész esztendeig tartó kisbetűs periódussal kell számolnunk. S bár az 1927. áprilisi vers voltaképpen még csupán az írásmód bevezetésének, azaz egy új írásmódra való áttérés még következetlen és egyáltalán nem kizárólagos kezdetének tekinthető, bizonyos, hogy hosszabb ideig élő univerzális elvről van nála szó. 1927 októberében, amikor a Magyar Hírlap Mi készül? rovata e gyakorlatról és elvről hírt adott, már tudatosan alkalmazott, koncepcionális elem volt ez József Attilánál. S ami legalább ilyen fontos: nem korlátozódik csupán versszövegre. A költő 1927. október 12-i, Juhász Gyulához írott lapja (JAVL 171) például a versekkel egyezően ugyancsak kisbetűs: itt mind a címzett neve, mind a lap aláírójának neve kisbetűs. Kisbetűs a Wallesz Lucának írott verses könyvajánlás is, s a már emlegetett, Sándor Imrének ajánlott cím nélküli vers is voltaképpen versben írott ajánlás. 3 Ez a kisbetűs írásmóddal (is) jellemezhető periódus, ma már tudjuk, József Attila költészetének egyik különösen fontos, egész további költészetét meghatározó szakasza volt. Ahogy aforisztikus tömörséggel, bár fölismerését némileg túláltalánosítva, Halász Gábor írta róla: „József Attila igazi hangja, pontos dátummal meghatározhatólag, 1927 áprilisában szólalt meg, amikor leírta ezeket a sorokat: Az Eiffel-torony éjjel eldől / bebúvik paplanos ködökbe". S bár a Halász megállapítását etalonként idéző Tverdota György szükségesnek látja, hogy ezt a datálást némileg oldja és lazítsa, lényegében az ő verdiktje is Halászt erősíti: „A fordulat, amely után a költő célegyenesbe jutott, s rátalált egyéni hangjára, amely után sűrű egymásutánban írta remekműveit, valóban az 1927 tavasza és ősze között eltelt hónapokban következett be" (Tverdota 1999. 6.). 5
