Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Fekete J. József: Az idő mint elmozduló térelem
Fekete }. József Az idő mint elmozduló térelem Sándor Iván időfölülírásai V éges-végtelen Az első lépésig a névtelen időt elképzelni, gondolatban megérinteni magad, ám addig is kié lesz az idő mindig a retteneté, pedig te sem vagy már gyermek az idő megközelített vele a félelem is, de hol maradt az a mozdulat? Sáfrány Attila Az idő lineáris. Megállíthatatlan, visszafordíthatatlan. Mérhető. Mindenkire egyetemes érvényű. Univerzális. Előrehaladása fejlődést feltételez. Dimenziójellege folytán kapcsolatban áll a többi dimenzióval... Ilyen és hasonló laikus elképzelések fogalmazódnak meg és közhelyszerűsödnek az időről a közbeszédben. A fizika ennél többet mondhat az idő természetéről. A relativitás- elmélet például azt, hogy az idő múlása függ a sebességtől és a gravitációs tértől. A legújabb kutatások az idő irányáról beszélnek, megállapítván, hogy azt három szempont is megszabhatja: a termodinamikai irány, vagyis annak a feltételezése, hogy az idő előrehaladtával növekszik a rendezetlenség, vagyis az entrópia, a pszichológiai irány, ami kijelöli, hogy nem a jövőre, hanem a múltra emlékezünk, és a kozmológiai irány, aminek értelmében a világegyetem tágul, nem pedig zsugorodik. A természettudományok és a filozófia mellett azonban az íróknak, regényíróknak is van mondanivalójuk az időről. Nem csupán azoknak, akik sci-fi műveikben fantáziájuk témájául választják, és a tudományos ismeretekből kiindulva, képzeletük által generálnak virtuális időképzetet, hanem azok is, akik kételyeik témájaként helyezik az időt művük vonzáskörzetébe, és azok is, akik regénypoétikai kérdésként élik műbe az idő érvényes definíciójának hiányát. Az irodalmi időpercepció általánosítható megállapítása, hogy az idő természete az, hogy nincs természete, legalábbis metaforikusán megjeleníthető természete nincsen. Az író-pszichológus Mohás Lívia időtapasztalatát oly módon fogalmazta meg, hogy az időre „korántsem az a legjellemzőbb, hogy múlik, inkább az, hogy örökké körbejár. Csakhogy annyiféle körítést, kölöncöt, csip-csup elemet hurcol magával, ezektől nehéz észrevenni, hogy a lényeg egy és ugyanaz. Minden ismétlődik, ha spirálisan is, csak más-más ruhában." Ebbéli elképzelésében nem áll egyedül. Miként a későbbiekben Sándor Iván A szefforiszi ösvény (Jelenkor Kiadó Pécs, 1998) című regényének olvasatá51
