Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Bogdán László: Az erdélyi történet (vers)
Ki tehette erdőkben keresett menedéket. Ilyenkor mire gondol az égben fenn az Isten? Futnak ágrólszakadtak. Bosszúállók a győzők. Vérre szomjúzó csordák fosztogatják a várost. Ilyenkor elfordul, sír, mit akarhat az Isten? Rossz szekerek viszik. A vesztes visszafordul. Fénybe fürdetné arcát, míg a nap is el nem vész. III. Levelek a Krímbe. Gyűl a válságdíj. A rab ne búslakodjon. Legyen türelemmel! Mást nemigen tehet. Nyerítő lovak a hegyi legelőkön - elsüllyedt katonatemetők. Egy kirándulásról egyetlen félrelépés. Égő éjszakák. Fekete kocsik a kapuk előtt. Néma házak. Elnémult harangok. Lesepert padlások. Kuláklisták. Csóvák a nádtetőn. Itt a török, a török!... Beolvasztott harangok dörögnek, fogy a remény. Bécsben a kancelláriáról olyan távolinak tűnik mindez. A testőr lóra pattan. Vers imbolyog az ellenfényben. A kúria ámbitusáról pipafüstben tűnik el minden. Szibéria végtelen erdőségeiben sem hal meg a haza. Sztambul bazárjaiban sem! Csak káposztás hús legyen, s máris látjuk amint a Szent Anna tó tükrén felragyog a nap. IV. folklór (Madéfalva, 1764) 'Zöld Péter is mondta: ne higgy a németnek! Zsolddal, akármivel, gőggel hitegetnek. Labancok szavára ne indulj, ne kelj fel. Vegzálnak, bécsapnak - mondotta Zöld Péter. Azt is hozzátette: Székejföld mindég zöld, hát azt kell védeni, töröktől, némettől. Minek szétrajzani átok-idegenbe? Zöld Péter is mondta, mink maradjunk helybe. És ha jő az önkény, pogányok, labancok, fegyvert fel ne vegyünk, ne kezdjünk mink harcot. Fussunk Módovába, menjünk az erdőre, ne ugráltassanak császárné kedvére. Zöld Péter mondotta: ha a székely támad, ő bánja mindég meg, ne állj katonának!...'
