Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Lackfi János: Helyben utazva, sokszorozódva

Juhász Gyula még beljebb hatol a fénykép bábok labirintusába. Nemcsak a képek, de az eredetik is életre kelnek, beszállnak a körtáncba, melyet „rendezőjük", teremtőjük vezényel:

Éti úgy szerettem rendezgetni őket Fekete album szürke erdejében,

Mely halkan zizegett, mint csendes őskert.

Ó, arcok, amint némán, egyre néznek, örökre néznek, és a végtelenbe,

Mert ide lopta őket egy igézet.

A földi másuk jár, kél, tova, messze [...]

Amíg pereg, pereg a homokóra

És rám köszönnek ők is, kik nem élnek. [...]

Ma úgy tekintek már kábulva rátok,

Mint Andersen-mesék rajzára néztem,

Én, koravén fiú, kit sújt az átok.10

Az „igézetre" tett utalás a fotográfia művészetének alkotóerejére utal. A fotográfus létrehoz, világot teremt, isteni tulajdonságokkal ruháztatik fel, csakúgy, mint a fényképnézegető gyermek. „Oskert" ez a titkos tenyészet, hiszen lakói az emberi létezést egyfajta növényi létmóddal cserélték fel. A lapozgató gyermek narrátor valóságos szellemidézést végez: felbukkan neuraszténiás apja, a fiatal költőként elhunyt Petőfi, de olyan arcok is, akiknek már történetét sem ismeri. Arcok, amelyeket nem láthatott, arcok, amelyek időközben megváltoztak, megint mások, amelyek tovább élik tőle és képmásuktól független életüket - élők és holtak vonulnak fel a seregszemlén. Mese, legenda, valóság, történelem: mindezek összekeverednek a kétdimenziós emberkertben. Ami lehetséges, az már létre is jött, ami létezett, az korántsem bizonyos. A mozgó és mozdulatlan figurák tánca nemzedékeken, de talán civilizációkon át is folytonos.

Magánlegendák terepe, családi mitológia tárháza Kosztolányi alábbi verse is.

Fényképek

Az albumban és az állvány nádas fonatján, a sarok homályán.

Sok pap-rokon, délceg katona köztük.

Kis, furcsa nénikék. Násfák, kösöntyűk, kesztyűk, legyezők, lenge fátyolok.

Itt egy magas leányzó mosolyog.

Anyám barátnője. Mily hűs, kevély.

Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.

Jeges vizet ivott egy báli éjen, reggelre meghalt, húszéves korában.11

Fotográfiák = JUHÁSZ Gyula, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1964,1. köt., 455.

11 Fényképek = KOSZTOLÁNYI Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989,141.

57