Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Történet, pontosan

prezentációt biztosító infrastruktúra, Darvasi könyvei 2002-től a Magvető Kiadó gondo­zásában jelennek meg. Darvasi „helyzetén" ez mit sem változtat. Tény azonban, hogy ta­lán éppen a regény „terhe" miatt alig esik szó a Szerezni egy nőt című novelláskötetről, mely a regény megjelenését követő évben, 2000-ben lát napvilágot. Holott ez a tizenhat női nevet rejtő füzér az egyik legfinomabb költői megfogalmazása a délvidéken zajló há­borús eseményeknek. Végei László Exterritórium című naplóregénye mellett Darvasi no- velláskötete állít emléket a minket is érintő, lám, irodalmilag így és csupán ennyire érin­tő történeti valóságnak. A Szerezni egy nőt háborús novellái mint egy regény szakadozott lapjai, látszólagos keretet alkotnak. Schreiber, az itteni elbeszélő vallomása a háborúról általában érvényes lehet A könnymutatványosok legendájának háborús regisztereire is: „ha már, mondom, író vagyok, mert így alakult, akkor ama szart méricskélem, ami a külön­böző nemű és fajú emberi hátsók szorgoskodása révén világra hozakodik, s a világ bizo­nyos pontjain fölhalmozódik." Absolon Demeter erdélyi nagyúr egykori exkremen- tumából e kötet erejéig legalább a Délvidékre is jutott. Darvasinak ez az utolsó könyve a Jelenkor Kiadónál. A Magvető által gondozott Darvasi-könyvek ugyanakkor nem jelentenek nagyobb szenzációt, mint korábbi munkái. Különös helyzetüket egyre inkább a tudatos kötetkompozíció és stílusbravúr adja. A „kí­nai novellák", Szív Ernő „összegyűjtött szerelmei" könnyed olvasmányok. Akárcsak a Trapiti című meseregény. Igaz, Darvasi ez utóbbit nem feltétlenül a mellette jóban-rossz- ban kitartó olvasónak szánta. Viszont mindig van új olvasó, s éppen a „kínai" kötet és Szív Ernő dzsessznovellái nyújtanak kiváló gyakorlóterepet azok számára, akik még nem olvastak elég Darvasit. A „kínai novellák" és az „összegyűjtött szerelmek" frivol, tuda­tos, és olykor akamok szerepvállalás termékei. Vállalása annak, hogy az egyszer kipró­bált nagy narratíva, a regény helyét a stílusbravúrnak és a tárcának kell pótolnia. És ez­zel így nincs is baj. S úgy tűnik, Harry Potter nyomása következtében a halódó magyar gyermekirodalom is meg van mentve, mert Böszörményi Gyula és Szijj Ferenc mellett Darvasi is elérkezett­nek látta az időt a valódi mesélésre. S bár vita arról nem kerekedett, van-e olyan, hogy posztmodern magyar meseirodalom. Hogy van-e olyan, hogy magyar meseregény. Vagy hogy van-e erről érvényes kritikai beszédmódunk. Meg hogy mennyiben értékelhető át a meglévő magyar mesehagyomány fent nevezett szerzők legújabb, s be kell vallani, régen várt munkái hatására. Vagy hogy az unásig olvasott Lázár Ervin, Csukás István, Békés Pál által is teremtett mesehagyomány tovább él-e az újabb generációs irodalomban. Egy időre, ha rövid időre, az érdeklődés mégis a gyermekirodalom felé fordult. Többek kö­zött a Trapitinek is köszönhetően. A gyermekség nézőpontját Darvasi verseiben is nemegyszer megszólította. Emlékez­zünk vissza A nyugati csúcs mottójában szereplő piramisra, a piramis alatti kanálisrács­ra, a kanálisrács alatt nyugvó, halva született fiúcsecsemőre. A Trapiti egy másik gyerme­ki nézőpont megszólítása. Tárcában, mesében, regényben. Talán éppen kivezetés, kihátrálás a „borzasztó nyúlás" mai magyar szépirodalomból. 51

Next

/
Thumbnails
Contents