Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Történet, pontosan

nem is a kedvünk lesz az, ami véget vet ennek az utazásnak. Talán csak egy semmi könnycsepp lesz."

így kezdődik a regény, mintegy stílszerűen bemutatkozik egy névtelen elbeszélő, aki mindvégig ott van, lesz az olvasó mellett, igen közeli viszonyt feltételezve vele, hiszen e szavak mögé bújó elbeszélő a többes szám első személyt használja, hogy megteremtse meséjének terét, közösét, mesélő és hallgató viszonyát. A többes szám első személy használata a regényben, az olvasó, az oda-hallgató elbeszélői szituációba hívása archaizáló eljárás. Ugyanakkor distanciateremtő eszköz, hiszen az én és az elbeszélő, a „mi" együttese azt a közöst reflektálja, amely éppen nem közös, hiszen a „mi" már vagy még nem különíti el az egyes szám személyeit: az „én" és a „te" dialógusa szétválaszthatatlanul a „mi"-ben artikulálódik. Ebben a „mi"-ben az olvasó épp úgy elbeszélője, teremtője a történéseknek, mint a szerző. S mikor már alaposan benne vagyunk a regény cselekményében, tételesen meg is szűnik ez a viszony: a többes szám első személyű közösség átadja helyét az elbeszélés, a mese szellemének. Hogy azután a 229. oldalon, kissé rezümézve a dolgokat, ez a szellem, vagy ha úgy tetszik, a regény szellemisége magára mutasson:

„S hogy mit láthat a krónikás, az elbeszélő Magyarországon a század hetvenes éveiben? Sokat, de nem eleget. Hogy repedezik a hatalmas török birodalom alkotmánya, a peremvidéken még nemigen látható. Ami ezen a földön volt valaha, elmúlni sosem tud egészen. Ebben az országban minden régtől van, és minden rosszul is van. A szokást alázatnak, a forradalmat ábrándok báljának, az örömünnepet részeg dínom-dánomnak nevezik. Akkor hull a hó, amikor nem olyan jó, hogy hull. Gyakran eltéved a szél, s amikor előkerül végre, annyi a bűntudata csak, hogy a történelmi port a szemünkbe fújja. Errefelé az idő nem tud olyan kárt okozni, hogy holnapra ne legyen mégis jó. Néha úgy ragyog ezen a földön a szar, hogy nem tudsz másra gondolni, mint hogy ő is a szív alatt lakott egy álló napon keresztül, de talán még repülni is tud, amit más tájékon soha. Ezen a földön minden mindennel összeér, s ha úgy tetszik, van a miérteknek magyarázata, az inkább csak historikus tudóskodás vagy poétái szentiment."

Miért fontos a regény elbeszélő, ábrázoló módjának ez az aprózása?

Azért, mert kritikai hogyléttől függetlenül, generációs történelmi regény ide vagy oda, én A könnymutatványosok legendájának regényvilágához a legközelebb Szilágyi István, a legtávolabb Márton László regényművészetét érzem.

Szilágyi István Hollóidő című regényének egyik feszültsége abban áll, hogy két, egymástól világosan elkülönülő elbeszélői perspektívából látjuk azt a zárt történeti világot, mely nem kíván kapcsolatot tartani a „történelem" időszerű és időfüggő nyitottságával. Sőt, a Hollóidő második részének elbeszélője még részese is az elbeszélt világnak. Darvasi a történelemről szóló kommentárját leválasztja a regény világáról, a regény cselekményrendszeréről, s így nála „történelem" és „regény" dialógusáról reflektált történet nem születik. Szilágyi regénye, még ha a két rész közötti elbeszélői perspektívaváltás utal is egyfajta relativizációra, szigorú zártsága, autonóm szabálykövető világszerűsége következtében ugyancsak nem reflektál a történelem fenoménjára. Novellisz- tikus zárlata azonban hasonló jegyeket mutat Darvasi ugyancsak novellisztikusan po- entírozott zárlatával. Szilágyinál a levágott török fejekből rakott kúp emelkedik a magasba, s a fejek körtáncba kezdenek. Darvasinál Absolon Demeter erdélyi nagyúr exkrementuma hull alá Buda várának török alóli felszabadításakor. Ha úgy tetszik előkészítetlen, s a regények világából nem következő befejezésekről van szó, ami Szilágyi regényére, zártsága következtében jobban érvényes, mint Darvasiéra. Darvasi eldöntetlen nyitott-zárt regényvilága nyelvi artisztikumát tekintve Szilágyi zárt világábrázolása felé hajlik. Nyitottsága, relativitása ugyanakkor Márton László „távoli" regényírásával hozható összefüggésbe.

49