Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Széles Klára: Milyen világban élünk?
Széles Klára Milyen világban élünk?- Kopacz Mária festői látomása erről, cirkuszi körforgásként1 ...Pedig benne laknak a galambok, csillagtollú, éneklő galambok, de igy végül griffmadarak lesznek.... (József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb) Kopacz Mária nem képet fest, hanem kép-folyamot. Vagy inkább: sajátos körképet. Azt a képet, amelyet lát maga körül, önmagában, önmagunkban. Ebben a korban. (Kórban?) Amit lát, amit meglát, amit és ahogyan asszimilál. Személyessé, művészileg megőrizhetően. Vissza nem riadva a merészségtől. (Lehet ma még „merésznek" lenni, főleg egy képzőművészeti alkotóműhelyben? - Lehet - mondja ő. S mondjuk mi, képeit látva.) Utóbbi nagy kiállításain, utóbbi, technikailag új, kísérletező és összegező életszakaszában derül ki: hiszen az első rajzoktól, rézkarcoktól stb. kezdődően erről volt szó! Ez készülődött, még magát sem tudva. (Ahogy a csíra nem tudhat a benne rejlő gyümölcsről.) Ritka pillanat. Amikor egy művész elér (visszaér?) arra a hullámhosszra, amely az övé. Amikor felleli (újraleli, folytatja) azt a feszültséget, amely a találatok, az elmélyülés, a hazatalálás (a meg- és feltalálás) feszültsége. Amikor magára lel a világban. Illetve - más oldalról -, világra lel önmagában. S főként: akkor, olyan fokon, olyan síkon, olyan szerencsés jó pillanatokban történik ez, amikor a mesterségbeli eszköztár könnyedén áll szolgálatára. S amikor mindezért a jó pillanat továbbsokszorozhatja önmagát, sokszorozására képes. Vagyis a néző - ha megragadja a fonal végét - saját hullámhosszára, világára is rátalálhat. Hogyan? A „tematika", maguk a címek is hírt adhatnak a festői látványsor különös, akart-akarat- lan belső összefüggéseiről. Minden kép címe lehetne például A földreszállás pillanata (a művész egy jóval korábbi rézkarcának elnevezése). Egyben egyik lehetséges jelzése annak az igen természetesen, áldottan adott jelenségnek, hogy itt szoros és szerves kapcsolatban állnak - mintegy akaratlanul visszautalnak - az új művek a korábbiakra, pontosabban az életmű egészére. Ugyanakkor jelzése lehet annak is, hogy a most kiállított, szép számú (technikájában is egybevágó, többségében akril, farost és fa) színes képek mindegyike szervesen láncolódik egymáshoz, egyben az életműhöz. Holott könnyedén és természetesen van meg önmagában, autentikussága nem kíván kiegészítést. - Mindegyik külön magában hordozza, sűríti önelőzményeként az egész előzményeit, miértjeit. Ugyanezért viszont voltaképpen az itt megadott címek mindegyike is vonatkoztatható lehet a kiállítás minden darabjára, s az egész fellelt, kifejezett művészi világra. Lehetne például „Csendes lagúna", de lehetne Karnevál is, vagy Piknik, Mutatványosok. Ez a tenyészetszerű összetartozás, amelyet önkényesen a címek felcserélhetőségével példáztam elsőnek, fokozottan 1 Kopacz Mária (Marosvásárhely) 89
