Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Rigó Róbert: Társadalmi változások Kecskeméten a népszámlálási adatok alapján (1930–2001)
liták, evangélikusok, reformátusok aránya magas volt az iparból és forgalomból élők aránya elérte a lakosság felét (49,6%, 46%). Ugyanakkor a városnak volt egy olyan része: a Széchenyiváros (a mai villanegyed területe), ahol a közszolgálatban és szabadfoglalkozásúként dolgozók aránya elérte az egyötödöt (20,6%), és a nyugdíjasok, tőkepénzesek aránya is 11% volt. A házicselédek aránya is kiemelkedően magas e területen: 8,3%, míg az arányuk a városban 4,2% volt. Ugyanakkor az őstermelők aránya itt volt a legalacsonyabb (15%).45 Kecskemét belterületének foglalkozási megoszlása leginkább Baja és Székesfehérvár társadalmára emlékeztet, de a debreceni belterületi adatok is nagyon hasonlóak46. A kereskedelem és hitel területén dolgozók 18,1%-a volt izraelita, ami kilencszerese volt a lakossághoz viszonyított arányuknak. A közszolgálat és szabadfoglalkozások csoportjában a reformátusok aránya a legmagasabb (26,2%), és itt a katolikusok aránya igen alacsony (64,7%). A városi értelmiséget külön is érdemes megvizsgálnunk felekezeti hovatartozás szerint. A zsidók aránya az orvosok (32,1%) és az ügyvédek (24,2%) között volt kiemelkedően magas. A reformátusok aránya szinte minden értelmiségi pályán meghaladta a városi arányukat: a középiskolai tanárok 49,1%-a, az ügyvédek 40,3%-a, a bírák és ügyészek 38,1%-a, a városi tisztviselők 36%-a, az elemi iskolai tanítók és tanítónők 29,8%-a, az állami tisztviselők 26,1 %-a volt református, míg a város lakosságának mindössze 20,2%-át tették ki.47 A második világháborút követően a legjelentősebb változás Kecskeméten is (csakúgy, mint országosan) a mezőgazdaságban dolgozók arányának gyors csökkenése és az iparban, majd az egyéb ágakban dolgozók arányának gyors növekedése. Ez egy nagyon gyors modernizációs folyamatként is felfogható. A rurális társadalomban a keresők többsége még a mezőgazdaságból élt, az ipari társadalomban az iparból, majd a gondoskodó államban már az egyéb szolgáltató ágazatok veszik át a domináns szerepet.48 Nyugat- Európában ez egy hosszú évszázados folyamat volt, míg Magyarországon néhány évtized alatt megtörtént e radikális foglalkozásszerkezeti átalakulás. Ilyen rövid idő alatt ez csak erővel, kemény társadalompolitikai beavatkozással mehetett végbe. 1949-ben Kecskeméten a lakosság 45,4%-a foglalkozott mezőgazdasággal, országosan ez az arány még magasabb volt (53,8%), de jelentősen meghaladta a vidéki városok jellemző értékét (36%). 1960-ra a mezőgazdaságban dolgozók aránya nagymértékben csökkent, közel 18 százalékponttal, ami azzal magyarázható, hogy ekkor zajlott a kollektivizálás utolsó hulláma. Ezzel párhuzamosan az iparban és építőiparban dolgozók aránya dinamikusan növekedett. 1960-ig az iparban dolgozók aránya alacsonyabb volt a városban, mint az országos arányuk. 1970-től - a hatvanas évek ipartelepítései következtében - már meghaladta az országos arányt (36,3). De a vidéki városok átlagától Kecskemét mindvégig elmaradt az iparban dolgozók arányát tekintve: a 60-as években átlagosan 7 százalékponttal, a 70-es években 5 százalékponttal.49 1990-re a mezőgazdaságban dolgozók aránya 11,2%-ra csökkent, országosan pedig 15,4%-ra.50 1980-ban és 1990-ben pontosan megegyezett Kecskemét iparban dolgozóinak aránya az országos adatokkal. Az összes többi ágazatban dolgozók aránya folyamatosan 45 Kovács A.: 18. o. 46 Tímár L.: 81. o. 47 Kovács A.: 26. o. 48 H. A. Diederiks: 17-23. o. 49 Uo. 25-26. o. 50 Romsics I.: 472. o. 85
