Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Vári György: Előszó (Balassa Péter Esterházyról)

Vári György

Előszó

Balassa Péter Esterházyról

,A kőnehéz kín is csak átlebegne a szorongástól fuldokló szobán, s a történetnek mintha célja lenne, nem csak megesne tompán, ostobán".

(Orbán Ottó)

Kedves Olvasó! Az Ön kezében lévő könyv első szövegét 1980-ban, az utolsót nem sokkal halála előtt, 2003 februárjában írta Balassa Péter. Ebből a negyedszázadból kimarad a teljes kilencvenes évek: Balassa sejthetően osztotta azt a konszenzuális, bár inkább hallgatólagos kritikai ítéletet, amely szerint Esterházy 90-es évekbeli prózája némi csalódást okozott a Bevezetés a szépirodalomba remeklése után. A 90-es évek Esterházyjáról mégsem csak beszédes hallgatással szól ez a könyv, hiszen annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy a Harmonia Caelestis visszamenőleg a kilencvenes évek legalábbis egyik legfontosabb regényének bizonyult. (Balassa ennél jóval többet is megkockáztatott a Harmonia „kiemelkedő prózatörténeti jelentőségé"-ről értekezve). Ezért egy kritikus fejlődésregényeként éppen úgy olvashatóvá válik ez a könyv, ahogy Esterházy eddigi pályájának emlékezeteként, és mivel a 80-as évek meghatározó kritikusáról és egyik meghatározó szépírójáról van szó, a 80-as évek prózatörténetéről, író és kritikus dinamikus viszonyáról is beszámol, annak rendkívül fontos dokumentuma.

Balassa figyelme a rendszerváltás előestéjén fordul el Esterházytól, átmenetileg ugyan, de egy bő évtizedre. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ebben az időszakban le sem írja Esterházy nevét, hanem azt, hogy nem szentel önálló írást ekkor megjelenő műveinek). Ez pedig aligha véletlen. Kettejük közös történetének - pályájuk külön-külön egyszerűen elmesélhetetlen lenne - első része elválaszthatatlan a korszaktól, amelyben létrejött, ahogyan a legtöbb történet elválaszthatatlan saját helyszínétől és időpontjától. A 80-as évek elején nyilvánvalóvá vált, legalábbis az értelmiség egy jelentős része számára, hogy a létező szocializmus rendszere hosszú távon életképtelen. A lengyelországi Szolidaritás Mozgalom hatására itthon megszerveződik a Demokratikus Ellenzék, megindul a szamizdat Beszélő nyomtatása, 82-ben a Brezsnyev-korszak a névadó halálával véget ér. Mégis, nyilván nem függetlenül a Jaruzelski-puccstól, e fiatal értelmiség nagy része - köztük némely írásának tanúsága szerint Balassa Péter - úgy gondolja, hogy a nyilvánvalóvá vált, elkerülhetetlen összeomlás nem az ő életidejében fog bekövetkezni. Egy részük Nyugatra megy, más részük - ki más helyzetmegítélésből kifolyólag, ki pedig tiszteletre méltó konokságból - csatlakozik a Demokratikus Ellenzékhez, mint a kritikusok közül Balassa jó barátja, Radnóti Sándor. Megint mások, így Balassa is, megkísérelnek valami

A Segédigék című, várhatóan 2006. januárban a Balassi Kiadónál megjelenő könyv előszava lesz. A könyv Balassa Péter Esterházyról szóló írásait tartalmazza, az életműkiadás része. A könyvben jelen írás rövidített változata jelenik meg.

41