Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Urbanik Tímea: Mitológia és néphagyomány

egy megfordítva ábrázolt születésként értelmezi Róheim Géza.9 A kicézéshez tartozó népszokás a villőzés, amelynek a kellékei a különböző nagyságú villőágak. „Amikor az első pihenőt tartottuk, négy akácgallyat szakított le ..." (11.) A villőzés a kicézést követő esemény, melyben a feldíszített villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut, szintén énekelve, a tavaszünneplés egyik formájaként. A „tót néphitben" a vilik (maga a villőzés is szlovák átvétel Magyarországon) szellemek, az esküvő előtt elhalt menyasszonyok lelkei.10

E két népszokás a téltől, haláltól való szabadulás, és a tavasz, az új élet megünneplésének szertartásai szemléletes párt alkotnak, a temetés és esküvő szertartásainak kettősét is felidézve. Tolcsvai Nagy Gábor is felhívja a figyelmet a novella bevezetését jellemző párosságokra tanulmányában. „Teleszkai szülei, két ridegen tartott lovuk, a szülők két keresztje, majd a fő történet két almásderese, végül a rajtavesztett szerelmespár a présház kádjában..."11 A felsorolt kettősségek mellett a párosságok, illetve a párbanlét az, amely az alaphelyzet problematikáját képezi. A néphagyomány felkínálta cselekvéssorozat ellentéteket egyesítő szemlélete alkalmas lehet a főszereplőt érintő sűrű és komplex élethelyzet megélésére, feldolgozására. A hagyomány koreográfiája spontán módon kezd el működni Teleszkaiban. E mozgásba lendült szokások a rítus szabályrendszere szerint alakulnak, amennyiben megismételnek egy rögzített sorrendet egy specifikus, természetfölötti cél érdekében.12 A rítus bizonyos szempontból kötődhet a mítoszhoz. „A mítosz: szóbeli szimbólumok rendszere, míg a rítus tárgyi és cselekvésbeli szimbólumoké. Mindkettő olyan szimbolikus eljárás, amelyik affektiv módon irányul ugyanazon típusú szituációkra."13 A mítosz inkább metaforikus működésű, amennyiben emberi léthelyzetek formái fogalmazódnak meg benne, a rítus inkább metonimikus, amennyiben a mitikus események részét képezik a szakrali tásnak.14

Mészöly Miklós a nemzettudatról gondolkodva így fogalmaz a mítoszműködésről: „A tények értelmezett világa szükségszerűen másodlagos, jelképekben felfogott világgá dolgozódik át bennünk: lefordító szerkezet vagyunk. Értelmünk, érzékszervi adottságaink, a képzelet és a nyelv: mind bele vannak ágyazva a maguk „mítosz-szövetébe". Ez egyértelműen determinált helyzet, de kétértelmű létezési közérzettel jár együtt. Ezt ellensúlyozandó, igyekszünk kikapcsolni annak az állandó tudatát, hogy csak »mítoszon« belül teremthetünk értelmező változatokat."15 Teleszkaiban a számára adott hagyomány struktúrái lépnek működésbe cselekvések formájában. A nyelvi megfogalmazás, a népszokásra való utalás is a részt vevő tanú elbeszélő narrációja révén lép az elbeszélésbe. Az elbeszélő a történet jellegéből adódóan külső szemlélő, szemtanú, tanú, aki résztvevője is az eseményeknek. Szerepe, hogy általa „mondani lehessen" a történteket, ő kódolja nyelvbe a cselekvéseket. Teleszkai közeli szomszédja ő, aki a mindennapokban is szemtanúja volt és lesz a főszereplő életének. A narrátor Teleszkai tevékenységeinek leírása és azonosítása, tehát értelmezése mellett a görög mitológia történeteire is tesz utalásokat. „Genetikusán az irodalom a mitológiával a folklóron át van kapcsolatban"16

9 Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások. Universum, 1990. 243.

10 i. m. 241.

11 Tolcsvai Nagy Gábor: Állat, ember, szolidaritás. Pannonhalmi Szemle, 1994/4. 96.

12 G. S. Kirk: A mítosz. Holnap, 1993. 54.

13 Kluckhohnt idézi G. S. Kirk: A mítosz. 46.

14 Jeleazar Meletyinszkij: A mítosz poétikája. Gondolat, 1985. 306.

15 Mészöly Miklós: Egy jövendő nemzettudat felé. In: Uő.: Otthon és vildg. Kalligram, 1994.100.

16 Jeleazar Meletyinszkij: i. m. 357.

36