Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
rajtuk a seregeit. Ám miközben ezzel volt elfoglalva, Tomürisz követet küldött hozzá a következő megfontolt és bölcs üzenettel: „Médek királya! Hagyj fel a munkával... és uralkodj saját alattvalóidon, s fogadd türelemmel, hogy mi is uralkodunk saját országunk felett. De ha olyannyira vágyakozol rá, hogy összemérd erődet a masszagetákkal, hagyd abba a hídverés munkáját, s mialatt mi háromnapi járásra visszavonulunk, kelj át a földünkre. Ha viszont a saját birodalmad területén akarsz fogadni bennünket, akkor te tégy ügyi” Kürosz, végighallgatván az üzenetet, összehívja a vének tanácsát, és kikéri a jelenlévők véleményét. Egyhangúan azt ajánlják neki, hogy húzódjon visz- sza, és saját országában, a folyó perzsa oldalán fogadja Tomüriszt és seregét. Egyetlen ember van más véleményen - Kroiszosz. Filozofikus megállapítással kezdi tanácsát: ...legelőbb is jegyezd meg, mondja Kürosznak, hogy az emberi dolgok körforgásának törvénye nem engedi meg, hogy folyvást ugyanazok az emberek élvezzék a szerencse áldásait. Vagyis Kroiszosz arra figyelmezteti Küroszt, hogy a szerencse elfordulhat tőle, s rosszul alakulhatnak a dolgok. Azt ajánlja hát, hogy keljenek át a túlpartra, s ott - mivel hallotta, hogy a masszageták nem ismerik a perzsa gazdagságot, sosem volt részük jólétben - vágasson le egy egész birkanyájat, kínáljon mellé színbort és mindenféle étkeket, így rendezzen nekik bőséges lakomát. A masszageták majd esznek, isznak, s amikor lerészegedve elalszanak, a perzsák foglyul ejtik őket. Kürosz megfogadja Kroiszosz tanácsát, Tomürisz visszahúzódik a folyótól, a perzsa seregek pedig bevonulnak a masszageták földjére. Egyre nő a nagy összecsapásokat rendre megelőző feszültség. Kroiszosz szavai után, miszerint a szerencse forgandó, a tapasztalt Kürosz, aki már huszonkilenc éve ura Perzsiának, kezd rádöbbenni közelgő döntéseinek súlyára. Már nem olyan magabiztos, pökhendi és önelégült, mint régen. Éjszaka rossz álmot lát, nappal pedig fiát, Kambüszészt, akinek félti az életét, Kroiszosz kíséretében visszaküldi Perzsiába. Közben mindenféle ellene szőtt összeesküvések, ármánykodások rémképei gyötrik. Közben azért vezeti a sereget, parancsokat osztogat, katonái lesik, hogy mit mond, hová vezeti őket. És Kürosz pontról pontra végrehajtja Kroiszosz tanácsait, s nem is sejti, hogy ezzel lépésről lépésre közelebb jut saját vesztéhez. (Hogy Kroiszosz tudatosan szedte volna rá Küroszt? Csapdát állított volna neki, hogy megbosszulja saját vereségét és megaláztatását? Nem tudhatjuk - Hérodotosz erről nem beszél). Elég az hozzá, hogy Kürosz hadserege hitványabb részét - mindenféle tök- filkókat, csavargókat, az elcsigázott gyöngéket és betegeket - küldi előre, őket szánja pusztulásra, ami meg is történik, mert amikor találkoznak a masszageták előcsapataival, azok mind egy szálig lekaszabolják őket. Ezután a masszageták, meglátva az előkészített lakomát, az ellenség legyőzése után nekiálltak lakmározni, majd étellel-itallal eltelve álomba merültek. Ekkor a perzsák rájuk rontottak, egy részüket megölték, még többet azonban élve fogtak el, köztük Tomürisz királynő Szpargapiszész nevű fiát, a masszageták hadvezérét is. Tomürisz, amikor tudomást szerez fia és serege sorsáról, követet küld Küroszhoz a következő üzenettel: „Add vissza nekem fiamat, és távozz büntetlenül 31 i
