Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
A gátlástalan hatalomvágy azonban, amely korábban már Kroiszoszt is a mélybe taszította, ezúttal Kürosznak okozza vesztét. A fékezhetetlen kapzsiságért járó büntetés ráadásul mindig olyankor éri az embert — s ebben rejlik gyötrő, pusztító ereje -, amikor úgy érzi, hogy már csak egy lépésnyire van az áhított céltól. A büntetésnek ezért velejárója a világból való kiábrándulás is, a bosszúálló sorssal szemben táplált keserűség is, a megaláztatás és a tehetetlenség megalázó érzése is. Kürosz tehát észak felé indul, Ázsia belsejébe, a masszageták leigázására. A hadjárat megindítása senkit sem lep meg, hiszen ...tudták jól, hogy Kürosz soha nem tágít feltett szándékától és sorban igázza le a népeket.... Számos jó oka volt, ami elhatározásában buzdította és lelkesítette. Mindenekelőtt származása: mert úgy vélte, hogy fölötte áll minden embernek, másodszor pedig háborúi sorozatában megmutatkozó szerencséje. Mert bárhova vezette is hadát, egyetlen nép sem volt képes ellenállni neki. A masszagetákról pedig annyit lehet tudni, hogy Közép-Ázsia határtalan síkságain és az Amu-darja szigetein élnek, ahol nyaranta mindenféle kiásott gyökereket esznek, a fákról összegyűjtött érett gyümölcsöket pedig elteszik, s télen ezen a táplálékon élnek. Megtudjuk továbbá, hogy a masszageták valamiféle narkotikumokat is használtak, s így a mai szipusok, narkósok őseinek tekinthetők. Állítólag találni náluk másféle, különös gyümölcsöket termő fákat is. Olykor csapatba gyűlve tüzet gyújtanak, ezeket a gyümölcsöket belehajítják, és a tüzet körbeülve olyan mámor fogja el őket, mintha bort ittak volna. S minél több gyümölcsöt hajítanak a tűzbe, annál mámorosabbak lesznek, végül táncra kelnek és énekelni kezdenek. A masszageták uralkodója ekkor egy Tomürisz nevű királynő. Közte és Kürosz között halálos, véres dráma játszódik le, amelyben Kroiszosz is szerephez jut. Kürosz először csellel próbálkozik: úgy tesz, mintha Tomürisz kezét szeretné elnyerni. A masszageták királynője azonban hamar átlát a perzsa király szándékán, rájön, hogy Kürosz nem őt magát, hanem a királyságát akarja. Kürosz, látván, hogy csele nem vált be, elhatározza, hogy fegyverrel támad a hadserege élén már megközelített Amu-darja túlpartján tartózkodó masszagetákra. Szuszából, Perzsia fővárosából hosszú és nehéz út vezet az Amu-darja partjáig, azaz nincs is út - hegyi hágókon, a forró Kara-kum sivatagon kell átkelni, aztán végeláthatatlan sztyeppéken kell vándorolni. Ez a támadás Napóleon őrült moszkvai hadjáratát juttatja eszünkbe. A perzsa és a francia vezért ugyanaz a szenvedély hajtja - meghódítani, megszerezni, birtokba venni! Mindketten vereséget szenvednek, mert megsértik a görög törvényt, a mértékletesség törvényét: sose akarj túl sokat, ne kívánj mindent! Csakhogy abban a pillanatban, amikor elindulnak, túlságosan elvakultak ahhoz, hogy ezt megértsék, a hódítási vágy elvette ítélőképességüket, józan eszüket. Másfelől viszont, ha a világot a megfontoltság irányítaná, létezne-e egyáltalán a történelem? Egyelőre azonban Kürosz hadjárata még tart. Emberek, lovak, hadieszközök vonulnak végeláthatatlan oszlopokban. A hegyekben az elcsigázott katonák sorra zuhannak le a sziklákról, sokan a sivatagban pusztulnak szomjan, még 29
