Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
emlékezetünkbe kell vésni, esetleg le kell jegyezni. így születik meg a riport, ez a helyzet hozza létre. Hérodotosz tehát járja a világot, emberekkel találkozik, hallgatja, amit mesélnek. Elmondják, kik ők, elmesélik a történetüket. De honnan tudják, hogy kik is valójában, honnan származnak? Hát onnan - mondják -, hogy hallották másoktól, főleg az elődeiktől. Őseik is átadták nekik a tudásukat úgy, ahogyan most ők is átadják másoknak. Ez a tudás különféle elbeszélésekben ölt testet. Az emberek ülnek a tűz körül és mesélnek. Később ezt legendáknak, mítoszoknak nevezik el, de amikor azok ott a tűznél mindezt mesélik vagy hallgatják, meg vannak róla győződve, hogy ez a legszentebb igazság, a legvalóságosabb valóság. Figyelnek, izzik a parázs, valaki újabb fát tesz a tűzre, a fény és a meleg gondolatokat ébreszt, serkenti a képzeletet. Az ilyen mesélés szinte elképzelhetetlen úgy, hogy a közelben ne égjen valahol a tűz, vagy a ház sötétjét ne oszlassa valamilyen mécses vagy gyertya fénye. A tűz lobogása vonz, összekovácsolja a közösséget, pozitív energiákat szabadít fel benne. A láng és a közösség érzése. A láng és a történelem. A láng és az emlékezet. A Hérodotosznál idősebb Hérakleitosz úgy tartotta, hogy minden létezőnek anyagi őselve, vagyis ősanyaga a tűz: azt állította, hogy a tűzhöz hasonlóan minden dolog állandó mozgásban van, minden kialszik, hogy újra fellobbanjon. Minden folyik, de közben állandóan változik. Ugyanez vonatkozik az emlékezetre is. Némely képei kialszanak, s helyükön újak jelennek meg. Csakhogy ezek az új képek már nem azonosak az előzőekkel - ahogyan nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, ugyanúgy az sem lehetséges, hogy az új kép pontosan olyan legyen, mint az előző. Hérodotosz tökéletesen érti a visszavonhatatlan változásnak ezt a törvényét, s szembe akar szállni annak pusztító természetével: hogy az emberek között megesett dolgok az idők folyamán feledésbe ne merüljenek. Egyébként pedig micsoda bátorság, a saját fontosságába és küldetésébe vetett hit kell annak kijelentéséhez, hogy olyasmit csinál, ami befolyással van arra, hogy az emberek között megesett dolgok feledésbe ne merüljenek. Az emberek között megesett dolgok, vagyis az emberiség története! De ugyan honnan tudta, hogy létezik olyasmi, hogy az emberiség története? Elődje, Homérosz egy konkrét háború - a trójai háború - történetét, majd a magányos vándor - Odüsszeusz - kalandjait írta meg. De hogy az emberiség történetét?! Hiszen ez már egy újfajta gondolkodás, új fogalom, új horizont. Hérodotosz ezzel a kezdőmondattal nem úgy jelenik meg előttünk, mint holmi vidéki skribler, mint a maga kis poliszának szűk látókörű imádója, mint az akkori Görögországot alkotó több tucatnyi városállamocska egyikének lelkes hazafija. Nem! A görög-perzsa háború szerzője azonnal világot átfogni képes, planetáris méretekben gondolkodó alkotóként, vagyis az első globalistaként lép fel. A Hérodotosz előtt fekvő vagy általa elképzelt világtérkép természetesen egészen más, mint amilyennel nekünk van dolgunk - az ő világa jóval kisebb a miénknél. A központot az Egei-tenger mentén elterülő hegyes és (akkoriban még) erdős vidékek alkotják. A nyugati parton fekvő rész Görögország, a keleti parti pedig Perzsia. És itt azonnal a dolgok lényegére bukkanunk - mert alighogy Hérodotosz megszületik, felnő és érteni kezd valamit a világból, azt látja, 22
