Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
Csuang-ce volt. És most nem tudni, hogy Csuang-ce álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodta Csuang-cét. De hiszen Csuang-ce és a lepke határozottan különbözik egymástól. Ezt hívják a lényeg átváltozásának". Megkértem Li kollégát, magyarázza el ennek a történetnek az értelmét. Li kolléga végighallgatott, elmosolyodott, és mindent gondosan följegyzett. Azt mondta, ezt előbb meg kell beszélnie, majd aztán válaszol. Sohasem kaptam azonban választ. Befejeztem Mao Ce-tung műveinek I. kötetét, s belefogtam a II. kötetbe. A harmincas évek végén járunk, Kína nagyobb részét már megszállták a japánok, és egyre beljebb nyomulnak az országban. A két ellenfél, Mao Ce-tung és Csang Kaj-sek taktikai szövetséget kötnek, hogy útját állják a japán betolakodóknak. A háború elhúzódik, az ellenség kegyetlenkedik, az ország romokban hever. Maónak az a véleménye, hogy a túlerőben lévő ellenséggel szemben az ügyes rugalmasság és az állandó zaklatás a legjobb taktika. Folyton erről ír és beszél. Éppen Maónak az elhúzódó kínai-japán háborúról szóló, 1938-as jenani beszédét olvastam, amikor Li kolléga, befejezvén szobájában egy telefonbeszélgetést, letette a kagylót, átjött hozzám, és közölte, hogy másnap megyünk a Nagy Falhoz. A Nagy Fal! Az emberek a világ másik végéből is eljönnek, hogy lássák. Hiszen a világ egyik csodájáról van szó. Egyedülálló, szinte mitikus, bizonyos értelemben felfoghatatlan létesítményről. Mert a kínaiak kisebb-nagyobb szünetekkel kétezer éven át építették ezt a falat. Azokban az időkben kezdték el, amikor Buddha és Hérodotosz élt, s még akkor is dolgoztak a fal építésén, amikor Európában már Leonardo da Vinci, Tiziano és Johann Sebastian Bach alkotott. A fal hosszúságát különbözőképpen, három és tízezer kilométer között adják meg. Különbözőképpen, mert nem egy Nagy Fal létezik, hanem néhány. Ezeket más-más helyen, más-más időben, más-más anyagból építették. Egy dolog volt közös bennük: ahogy egy dinasztia uralomra jutott, máris nekilátott a Nagy Fal építésének. A Nagy Fal megépítésének gondolata egy pillanatig sem hagyta nyugodni a kínai uralkodókat. Ha abba is hagyták az építkezést, csak anyagi fedezet hiányában tették, de azonnal folytatták, amint a költség- vetés lehetővé tette. A kínaiak azért építették a Nagy Falat, hogy megvédjék magukat a mozgékony és terjeszkedő mongol nomád törzsek támadásától. Ezek a törzsek a mongol sztyeppékról, az Altaj hegyeiből, a Góbi sivatagból özönlő hatalmas seregekkel, portyázó csapatokkal, egész hordákkal támadtak a kínaiakra, állandó veszélyt jelentettek az országra, a gyilkolás és rabság rémével fenyegettek. A Nagy Fal azonban csupán a jéghegy csúcsa volt, Kína jelképe, annak az országnak a címere és pajzsa, amely évezredeken át a falak birodalma volt. A Nagy Fal ugyanis a császárság északi határait jelölte. Csakhogy az egymással harcoló királyságok, régiók és kerületek közé is falakat emeltek. Ezek védték a városokat és falvakat, a hágókat és a hidakat. Ezek óvták a palotákat, a kormányépületeket, a szentélyeket és a piacokat. A kaszárnyákat, a rendőrőrsöket és a börtönöket. Falak vették körül a magánházakat, falak választották el a szomszédokat, családokat. S ha tekintetbe vesszük, hogy a kínaiak szünet nélkül 160
