Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Ferdinandy György: Az Osztályfőnök Úr emlékezete

Mit mondjak? Óriási volt a felháborodás. Emlékszem, először csak a konyhába menekültem, később onnan is tovább, a szobámba. Egy szó mint száz, összecsomagoltam. Nem volt nehéz, a résztvevők már a műsor előtt felvásárolták a könyveimet.

Kint az utcán havazott. Gyönyörű, vattapuha éj, ritka ajándék a magamfajta trópusinak. Volt időm keresztülgyalogolni az egyetemi campuson, csak reggel nyolckor indult New York felé a vonat.

Hát csak így. Azt pedig mondanom se kell, hogy nem lett soha többé Amerikában előadókörutam. A történteket megírtam. Ez volt tudtommal Csé védelmében az egyetlen ilyen, a politikai emigrációt megleckéztető vádirat.

Amikor utoljára Strasbourgban járt, elvittük őt a Colmar-i katonatemetőbe. Hevesi Andráshoz, aki a francia hadseregben halt hősi halált 1940 júliusában.

Ott, annál a katonásánál találkozott utoljára az esszéíró-nemzedék egyetlen túlélője társával, akinek - ha nem is hazai földben - de legalább saját, külön bejáratú sírgödre van. „Csak a fiatalság számít" - vigasztalta barátját valahonnan a túlvilágról Hevesi. „S amit fiatalon írtunk, eltelve a lángész naiv hiedelmével."

Csé sárospataki sírja előtt, valahányszor arra járok, újra hallom ezeket a szavakat.

*

Egy emlékezés függeléke

Alább közlöm az emlékezésben idézett, Csé védelmében írott vitacikkemet. Megjelent a Szivárvány 1984. májusi számában.

Valamint hozzáadom Cs. Szabó László három hozzám írt levelét. Az 1984 júliusában keltezett „az utolsó levél" - vitacikkemre is reflektál.

Néhány keserves igazság

Mióta harmadfélévtizedes késéssel ismét megjelennek Magyarországon Cs. Szabó László írásai, elmarasztaló magánlevelek kerültek forgalomba a nyugati diaszpóra berkeiben. A levélírók megbélyegzik a 78 éves írót, az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő' egyéniségét, amiért harmincöt év után engedélyezte művei hazai kiadását.

E túlnyomó részében amerikai eredetű akciót szélsőséges hangja minősíti, vele érdemben foglalkozni fölösleges. Mindez jó alkalom azonban arra, hogy tisztázzunk néhány alapfogalmat. Az idézett levélírók között van ugyanis néhány jóhiszemű, de tájékozatlan olvasó.

Cs. Szabót „a nyugati magyar irodalom becsben tartott és legtöbbet publikált Nagy Öregjének" nevezi a bostoni levél. 1956 óta másod-harmadvonalbeli betűvetők is irodalmi körutakon járják öt világrész magyar egyesületeit, Argentínában bőrkötésben jelennek meg műkedvelőink összes művei. Hol vannak Cs. Szabó László világkörüli útjai? Öt világrész magyar házaiban tartott előadásai? Összes művei? Hány írását közölte irodalmunk nem kevesebb mint nyolc kanadai antológiája? Hol vannak irodalmi díjai, a róla írott kis- és nagymonográfiák, tanulmányok és tézisek?

Folytassam? Egy írót akkor tartunk „becsben", ha megvesszük és elolvassuk müveit. De hol vannak Cs. Szabó olvasói? A nyugati diaszpórában alig száz pályatárs és barát. A kiadók és a folyóiratok pedig akkor becsülik meg az írót, ha - tisztességesen honorálják. De hol fizetnek a diaszpórában honoráriumot?

jelen voltam, amikor egy felolvasása után az idős író megkérdezte a rendezőket, hogy miért nem árulják az ő könyveit is a bejárat mellé állított asztalon? Ennek semmi akadálya - felelték neki -, ha elhozod a könyveidet! Vagyis az író áruljon csak a kofferból „stikában" - ha jól emlékszem, így mondták a Telekin a zugárusok. Köszönöm szépen az ilyen megbecsülést!

120