Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Sárközi Mátyás: A rádiós

álarca alatt. Egy kicsit úgy vagyunk, mintha szinte minden utcasarkon megállítana egy rendőr és igazoltatna. De az a sok rendőr ugyanaz a személy, százféle ismeretlen alakban Arany János."

A forradalom után bővült a BBC magyar adásideje, s ezzel párhuzamosan a szerkesztőség létszáma. Olyan írót találtak a frissen menekültek között, aki Cs. Szabónak bizonyos értelemben vetélytársa lett a rádiós csapatban. Határ Győző szintén a magyar nyelv mestere, megbízható irodalom- és színház-kritikus volt, s hangjátékot is tudott írni. Cs. Szabó László nem volt buzgó műfordító, de talán e BBC-s versengésnek köszönhető, hogy ő is megmutatta fordítói oroszlánkörmeit, például Dylan Thomas karácsonyi poémájával.

A BBC Világszolgálata, ez az akkoriban több mint ezer munkatársat foglalkoztató monstrum, soha nem rendelkezett olyan anyagi erőkkel, mint a tévé, vagy az úgynevezett Home Sevice. Cs. Szabó László szerencséjére Gregory Macdonald nyugalomba vonulása után a közép-európai főosztály vezetését Tarján György (George) vette át, aki tisztában volt az író értékével, és még a korábbinál is több lehetőséget nyújtott számára utazóriportokhoz. A tmehetett Hollandiába, a Mikes Kelemen Kör tanulmányi heteire, s megtekinthetett kiemelkedően jelentős európai kiállításokat.

Tarján, 1938 előtt a Nemzeti Színház ifjú rendezője, soha sem próbált angolabb lenni az angoloknál. „Ahá, együtt a szittya góc!" kiáltással helyet szorított magának a magyar munkatársak ebédlőasztalánál, a büfében, hogy hallja a legújabb vicceket és pletykákat. Itt Cs. Szabóval ritkán találkozhatott, mert az író nem kedvelt tálcával sorban állni az ételosztók előtt, inkább elsétált ebédidőben London gasztronómiai negyedébe, a Sohóba, és ott beült enni s beszélgetni a Prego kávéházba, találkát adva a közeli Wardour Streetről, a Szabad Európa Rádió londoni irodájából kiugró barátjának, Szabó Zoltánnak.

Cs. Szabó László angliai és európai kalandozásai remekbe szabott esszék egész sorát eredményezték. Irt a nagy székesegyházakról, a yorki misztériumjátékokról (ezeket azonban Határ Győző dolgozta át rádióhangjátékokká), évente felutazott Stratford on- Avonba, a Shakespeare Színház előadásaira, s 1972-ben afféle képzőművészeti albuma is született, önálló BBC-kiadvány (Száz arany esztendő, 1760-1860). Az angol romantikus festőkről írt esszékhez színes reprodukciókat adott valamelyik brit kulturális szervezet, s Tériké, a fürge ujjú gépírónő, házam ebédlőjében, vadonatúj IBM villanyírógépemen készített a nyomtatotthoz hasonló tipográfiájú szöveget, majd a lapokból, képekből albumot raktunk össze. Minden hallgatónk ingyen kapott ebből, ha levélben kérte. Tehát bújtatott adatgyűjtés volt ez, hogy megállapíthassuk hallgatóink hozzávetőleges számát a vasfüggöny mögött, de a kérések legtöbbje végül Izraelből érkezett. Az album nem került könyvkereskedői forgalomba.

Érdekes utat tett az író a La Manche-csatorna két brit fennhatóságú szigetére, Jerseyre és Guernseyre, ahol magyar negyvennyolcas emigránsok nyomát kereste, s új adatokat lelt Victor Hugo és gróf Teleki Sándor barátságáról.

Nem volt elvesztegetett idő, amit Cs. Szabó László a BBC-nél töltött 1972-ben történt nyugdíjazásáig, majd külső munkatársként azután is (szolgálati korhatár-rekordot állított fel hatvanhét évesen). Szinte minden ott leírt sora és rádió-beszélgetése olvasható immár köteteiben.

Akárcsak Moliére a színpadon, ő a mikrofon előtt akart meghalni, persze mint aggastyán rádiós. Élete vége felé, súlyos betegségétől legyengülve, taxin ment be minden szombaton, hogy felolvassa a kora délutáni híreket. Amíg erejéből telt.

Emigrációban írt irodalmi és művészeti esszéinek válogatott kötete, az Alkalom, élete utolsó hónapjaiban jelent meg Budapesten. A termés körülbelül egynegyede. Hatszáz oldal.

93