Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Kántor Lajos: Egy élettel mérhető barátság

(nekünk: a közelmúltba, múltba) érnek. Rómáról, Párizsról igazi regényes jelenítést kapunk. Csé itt mindent, szinte mindent tud. („Illyés egyszer csúfondárosan elnevezett »kis Larousse«-nak; Queneau fejében volt a Nagy Larousse, meg ami kimaradt belőle... Úgy látszik, lexikon-lelkeknek is van rokon szaguk. Ott helyben megkedveltem.") A franciák - Mauriac, Ponge, Aragon, Sartre - mellett régi-új találkozások magyarokkal: Brassaival, Szalay Lajossal, Bartha Lászlóval. De a legfontosabb: az együttlét Illyéssel. Egy-egy jelenet leírásában a szeretet, a csodálat már-már túlárad.

1971-ben, amikor Cs. Szabó interjút készít Illyés Gyulával a BBC-nek, „hivatalosan" a front két különböző oldalán állnak: Csé az emigráns, otthon meg nem jelenő esszéíró, Illyés a kortárs magyar irodalom elismert (első számú?) tekintélye. Ám köztük ez a távolság nem létezik. Az interjút készítő mindjárt ki is fejti az alapállást (amely változatlan): „Egy élettel, életünkkel mérhető barátság mögöttünk, mi már, Gyula, hallgatásból talán jobban értünk, mint szóból, egymás gondolatában fészkelve némán el tudnánk üldögélni akár itt, Londonban, akár a tihanyi hegylakó kőasztala mellett." A felvezetésben aztán bő pályaképet kapunk, hogy majd jöjjenek a kérdések patriotizmusról, nacionalizmusról, szocializmusról, kapitalizmusról, fajelméletről, provincializmusról, irodalmi kísérletezésről, modernizmusról. Előjönnek régi viták, népiek-urbánusok, a városok (köztük az erdélyiek) megítélése. A lényeget illetően most is egyetértenek. Például Ady költészetének jelentőségében. Kérdését fogalmazva mondja ki Csé: „az értelem mindig pesszimista, az akarat mindig optimista. S kinek lehet nagyobb szüksége erre az igazságra, mint a magyarnak?" Illyés pedig kiáll a közéleti költészet, „az ügy szolgálata" mellett: „...örök gond, hogy amit az ember általános emberi műveltség eszközeként elsajátíthat Európában — némi megvetéssel mondom: a modern költészet fogásait -, ne csak közös emberi gondok kimondására használja, hanem változatlanul hazai problémák közlésére is. A magyar nép problémáiról beszélek és nem magyarországi problémákról."

A cecei népfi és az erdélyi vándordiák ebben is egyetértett. A két életmű egymással párhuzamosan bizonyítja az európai és a magyar problémák összeférését az irodalomban.

68