Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
az intézmény szellemi hangműhellyé való formálását; mindketten komoly irányító szerepet vállaltak. A két világháború közötti magyar irodalom olyan egyéniségei voltak, akik a rádiós munka megkívánta szervezési és ellenőrzési feladatokat nemegyszer nagyon nehéz körülmények között valósították meg. A csak a minőséget szem előtt tartó Németh Lászlóval szemben utódja a műsormunkát illetően távolabbra tekintett. Programja egyenlő volt azok névsorával, akiket munkája támogatására felkért. Széles körű műveltsége, következetesen polgári értékfölfogása jó diplomáciai érzékkel párosult. Felismerte lehetőségeit, ezek keretein belül alkalmazkodott a kor politikai, társadalmi és kulturális viszonyaihoz, így alakítva ki az egyensúlyra törekvő műsorpolitikát. Könyvtári, levéltári dokumentumokból is kiolvasható, hogy Cs. Szabó László jól érezte magát pozíciójában. Széles körű levelezése is bizonyítja felelősségérzetét az általa szerkesztett műsorokkal, szerzőkkel és a rádió iránt érdeklődőkkel kapcsolatban is. Műsorötleteit, terveit nem csupán az intézmény vezetőivel osztotta meg, elküldte azokat barátainak, ismerőseinek is.127 Tudta, hogy a prózai műsorok összeállítása kényes és nehéz feladat, de kihívásnak is tekintette, hogy ebben a munkában - mint az egyik vele készült interjúban megfogalmazta - „nyílik igazán alkalom arra, hogy a rádió hatékonyan kivegye részét az általános nevelési és ismeretközlési munkából."128 Műsorpolitikája természetesen igazodott a rádióban kialakított strukturális és „szellemi" elvekhez. De mint író, irodalmi műveltségéből adódóan is vallotta, hogy „nincs és nem lehet helye a rádióban olyan előadásnak, amely polemikus élű. Vitaanyag folyóiratokba való, ahol alkalom nyílik a válaszadásra is."129 Tisztában volt a rádió elméleti kérdéseivel, a hangi műfaj sokszínűségével, időről időre sikerült műsorait megújítani, a régiek helyett újabbakat adásra tűzni. Vezetése alatt új műfajok, műsortípusok születtek. A nála kéziratokkal jelentkező szerzőkkel szemben udvariasan mértéktartó volt, de az igényes program kialakításához sok esetben elengedhetetlennek bizonyult, hogy a visszautasítást is aprólékosan megalapozott műgonddal tegye. Elképzeléseinek megvalósítását kiváló belső munkatársai segítségével és nemzedékének legjelesebb alkotóinak szerepeltetésével érte el. A kortárs visszaemlékezések is ezt bizonyítják. Vas István így ír erről: „Belépése után a Rádió irodalmi színvonala láthatóan emelkedett, Cs. Szabó meg is tett ezért mindent, amit lehetett, sőt mindig valamivel többet is annál."130 Foglalkoztatta a tőle idegen, konzervatív szemléletű írókat, néha még sekélyesebb mondanivalóval jelentkező szerzőket is, hiszen nem térhetett el a rádió műsorkoncepciójától. Lehetőségei gyakran korlátozottak voltak, de a prózai osztály nem szerepeltette a szélsőjobboldali írókat, s mint Ottlik Géza írja, „az erőszakos irredenta" sem „lehetett műfaj a rádióban".131 Talán nem túlzás a rádió irodalmi műhelyének összehozó és összetartó erejét a Nyugatéhoz hasonlítani. Ez a szellemi találkozás a rokon minőségi és erkölcsi szigorúságot tanúsító személyeknek volt köszönhető. Szerinte a „színvonal" volt az alapelv, a „mérce", a műsorpolitika fokmérője a Kozma által vezetett rádióban, s ez nemcsak az irodalmi, hanem a zenei műsorokon is mérhető volt. Hogy milyen képet alkotott a 30-as évek végén egy külföldi rádiós szakember a Magyar Rádióról, arról Cs. Szabó így emlékezik: „Pár évvel azután, hogy én odakerültem, Val Gielgud, aki évtizedeken át vezette az Angol Rádió drámai osztályát, meglátogatta a rádiónkat és csinált is egy nagy műsort Budapestről. Akkor beleszagolt a magyar adásba, fordítások, interpretálások, magyarázatok útján [...] és azt mondta: valószínűleg ez a legjobb rádió Közép-Európában. Erről magam is meg vagyok győződve."132 Az esszéíró széles körű műveltségéből is adódóan különös érzékenységgel figyelte és tanulmányozta az európai rádiók műsorait. Kialakított programját a műsorcsere és kultúregyezmények útján 127 Cs. Szabó László műsorötleteit, tárgykör szerinti „csoportos ismertetéseit" a prózai műsorokról elküldte barátainak és a rádió vezetőinek is. A később megvalósult műsorokkal kapcsolatban minden valószínűség szerint kikérte észrevételüket. 1. MÓL Cs. Szabó. 128 Dénes Béla: Látogatásom a budapesti stúdió irodalmi osztályán. Interjú Cs. Szabó Lászlóval. = Független Újság (Kolozsvár), 1936. III. évf. 22. sz. máj. 30. 8. p. (Továbbiakban: Dénes i. m.) 129 Dénes i. m. 130 Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? 1. köt. Bp. 1981. Szépirodalmi Könyvkiadó. 492. p. 131 Ottlik Géza: Magyar rádió vagy európai rádió? - Egy műsorszóró terve. = Magyar Szemle, 1935. III. 249. p. 132 Grósz i. m. 129-130. p. 35
