Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Ócsai Éva: Janus két arca

s /

Ocsai Eva

Janus két arca

(Csokonai és az őt olvasó Weöres Sándor)

Csokonai Vitéz Mihályt Ady Endre kapcsolta a Nyugat lírájába és a modernizmushoz, amikor verselési és stiláris újításai alapján felismerte benne a nyelvművészt, a civilizáció énekesét1. Csokonai unokájának vallotta magát, mivel csakúgy, mint Csokonai A méla Tempefőiben, Ady is a feudális elmaradottság, maradiság és műveletlenség ellen lépett fel A magyar Pimodán című írásában2, emellett származásában, magyarságtudatában, zsenialitásban, modernségben is párhuzamokat talált Csokonai és önmaga között3, majd Vitéz Mihály ébresztése (1911) címmel verset is írt hozzá. Az Ady-Csokonai párhuzamot a Csokonai tiszteletére rendezett vígszínházbeli Nyugat-matiné (1911. január 29.) tágította ki Ady-Nyugat-Csokonai kapcsolattá, a matiné után a Nyugat egy Csokonai-számot is megjelentetett.4 Később a Nyugat szerzői közül például Tóth Árpád írt Invocatió címmel verset Csokonaihoz (1913), majd Móricz novellát és egy Csokonai-drámát (1913).5

Weöres Sándor a nyugatos Csokonai-olvasók táborához már 6-10 éves korában csatlakozott, amikor még nem tartozott a Nyugat lírikusai közé. Ebben az életkorban Csokonai mellett többek között Shakespeare-t olvasott, Schillert eredetiben, Madáchot és Katona Józsefet.6 Felnőttként pedig Csokonai líráját, drámáit és epikáját újraolvasta, a Dorottyát különösen kedvelte. Weöres Sándor, akit éppúgy poéta na tusként és poéta doctusként tartunk számon, mint Csokonait, részben ritmikai, metrikai tudása miatt tartotta nagyra a debreceni költőt, és bevallása szerint a saját formakincsének és verszenéjének kialakításához is nagymértékben hozzájárult Csokonai költészete - így közvetve ahhoz is, hogy minden magyar költő közül Weöres Sándor verseit zenésítették meg a legnagyobb számban. Weöres Sándor kiemelte Csokonait és Berzsenyit, azt a két költőt, akinél először tükröződik önálló versekben, önálló művekben a világkultúra iránti érdeklődés. Ebből a jellemzésből az is kitűnik, hogy Weöres önmagát is kiolvasta Csokonaiból. Azt is méltányolta, hogy Csokonai például a perzsa költő, Háfiz költészetét is alaposan ismerte.

1 Ady Endre: „A költői nyelv és Csokonai" Nyugat, 1910/20

2 Ady Endre: A magyar Pimodán Nyugat, 1908/2

3 Schiller Erzsébet: „Szimat és ízlés" A Nyugat magyar irodalomtörténeti hagyományképe, 1908-1914, Budapest, Ister Kiadó, 2005, 48-9. (A könyvet Ilia Mihály ajánlotta.)

4 I. m. 48M9.

5 Szilágyi Ferenc: Csokonai müvei nyomában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981, 685. - Móricz drámájának csak a Nyugatban megjelent töredéke maradt fenn, mivel a fogadtatását követő vita után megsemmisítette a kéziratot. Schiller, i. m. 50.

6 Weöres Sándor: Vallomás olvasmányaimról. Válasz Bathári Gyula körkérdésére. In: Domokos Mátyás, szerk.: Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1993, 248.

101