Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal

nyelvet. Az otthoni nyelvoktatásra nem hivatkozhattam, hiszen angolul tanulni legalább olyan ritkaságnak számított, mint hindit vagy bengálit tanulni. Nem lehet, hogy inkább Európa-központúságról van szó, arról a meggyőződésről, hogy egy európai nyelv fontosabb, mint annak az országnak a nyelve, ahol éppen vendégeskedem? Másfelől az angol nyelv felsőbbrendűségének elismerése önérzetükben sértette az indiai embereket, akiknél az anyanyelv nagyon kényes és fontos kérdés volt. Nyelvük védelmében készek voltak életüket is feláldozni. Ennek az elszántságnak, eltökéltségnek az volt a magyarázata, hogy náluk az önazonosságot a nyelv határozza meg. Bengálinak például azt nevezik, akinek a bengáli az anyanyelve. A nyelv kinek-kinek a személyi igazolványa, sőt arca és lelke. Ezért van az, hogy gyakran egészen más természetű - társadalmi, vallási, etnikai - konfliktusok is nyelvi háborúk formáját öltik.

Miközben Indiáról szóló könyveket kerestem, érdeklődtem, nincs-e valami Hérodotoszról is. Hérodotosz ugyanis egyre jobban érdekelt, mi több, rokon- szenvet ébresztett bennem. Hálás voltam neki, amiért Indiában a bizonytalanság, a magány perceiben mellettem volt, és segített a könyvével. Azzal, ahogyan írt, olyan ember benyomását keltette, aki szeretettel közelít mások felé, kíváncsi a világra, akiben állandóan kérdések merülnek fel, és ezer kilométereket hajlandó vándorolni, hogy ezekre választ találjon.

Amikor azonban elmerültem a forrásokban, kiderült, hogy Hérodotosz életéről nem sokat tudunk, s amit tudunk, az sem teljesen biztos. O ugyanis, Rabindranáth Tagoréval vagy a gyermekkora minden részletét gondosan közreadó Marcel Prousttal ellentétben, valójában semmit sem mond el gyerekkoráról, ahogyan a nagy kortársak - Szókratész, Periklész vagy Szophoklész - sem. Nem volt szokás erről írni? Nem gondolták, hogy ez fontos lehet? Maga Hérodotosz csupán annyit árul el magáról, hogy Halikarnasszoszból származik. Halikarnasszosz amfiteátrumszerű, lankás öböl mentén fekszik a világnak azon a szép pontján, ahol Ázsia nyugati partja a Földközi-tengerrel találkozik. A vidék a napfény, a meleg, az olajfák és a szőlő hazája. Önkéntelenül is az ötlik fel bennünk, hogy aki ilyen helyen született, az eredendően jószívű, nyitott gondolkodású, egészséges testű és kiegyensúlyozott lelkületű ember.

Az életrajzírók nagyjából egyetértenek abban, hogy Hérodotosz Kr. e. 492 és 480 között, talán 485-ben született. Az egyetemes kultúrtörténet jelentős évei ezek: 480 körül távozik az örökkévalóságba Buddha, egy évre rá Lu fejedelemségben meghal Konfucius, ötven év múlva megszületik Platón. Ekkoriban Ázsia a világ központja, még a görögök esetében is, hiszen a görög társadalom legtalálékonyabb részét képező jónok is Ázsia területén laknak. Európa még nem létezik, csupán mint mítosz, mint annak a szépséges föníciai királylánynak a neve, akit Zeusz arany bika képében elrabol, Kréta szigetére viszi, s ott magáévá teszi.

Hérodotosz szülei? Testvérei? Otthona? A bizonytalanság ködében bolyongunk. Halikarnasszosz dór alapítású város az ekkor perzsa uralom alatt álló nem görög kariaiak földjén. Az apa neve Lüxész, ez nem görög név, meglehet hát, hogy kariai származású volt. Valószínűleg az anya lehetett görög. Vagyis Hérodotosz a görög végeken született, ráadásul kevert etnikumú volt. Az

74