Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - „de én hálok a világgal, /nem énvelem ő”
„de én hálok a világgal, / nem énvelem ő"1 Buda Ferenc, Elek Tibor, Nagy András, Nagy Gábor, Zalán Tibor beszélgetése Elek Tibor: Buda Ferenc, Nagy Gábor és Zalán Tibor különböző korosztályok és költői világok képviselői, de a szervezők azért hívták meg éppen őket erre a mai találkozóra, mert pályájuk különböző szakaszaiban vagy akár mindmáig, különböző intenzitással bár, de mindhármuknál felismerhetően jelen volt/van a nyolcvan éve született Nagy László költészetének és szellemi magatartásának öröksége. Gondolkodva azon, hogyan kezdhetnénk beszélgetésünket, rájöttem, hogy a közös költői hagyomány még korábbról is eredeztethető akár, hiszen mindhármuknál nagyon erőteljesen jelen van a száz éve született József Attila hatása is. Mint ahogy Nagy Lászlónál is, aki versben és prózában is többször megidézte alakját, jelen volt. Még azt is mondja egyik prózájában, hogy nélküle nem lett volna, József Attila hatására lett belőle költő. Legyen ez a kiindulásunk. Véleményetek szerint mi volt az oka annak, hogy Nagy László ilyen meghatározó módon kötődött József Attilához, nemcsak az indulásakor, de egész életében? Mi a közös őbennük, s egyúttal már arra is válaszolhatnátok, hogy számotokra miért, hogyan kapcsolódik össze ez a két költő? Buda Ferenc: Nem a válasz megkerülése miatt kezdem akként, hogy a világnak két arca van: egy rendbe szedett és egy kaotikus. Ez a két arc koronként változhat, váltakozhat. A mögöttünk hagyott XX. század jelentős részében a kaotikus kerekedett fölénk, s ez milliók, százmilliók sorsát befolyásolta rossz irányba. Azok, akik mindent érzékenyebben fognak fel, például a költők java, ezt fokozottan élték meg. Lehet, hogy tévedek, netán maradi vagyok, de az én nézetem szerint az igazi műteremtés éppen az, ami a káoszt is rendbe tudja szedni, a külsőt éppúgy, mint a belsőt. Anélkül, hogy elhazudná a káosz tényét. Az afféle rendbetételre gondolok, mint aminőt József Attila véghez vitt, vagy kortársaként Bartók Béla, s hogy ne menjünk messzebbre: amit Nagy László és Szécsi Margit. Hogy ez mennyire tudatos volt például Nagy László részéről, azt éppen a Bartók-verse is mutatja. Az emberiség történetében, persze, máskor is voltak kaotikus korszakok, de akkor is voltak mindig nagy rendteremtők, például akiért a németeknek én mindent megbocsátok, Johann Sebastian Bach, aki a maga módján szintén beolvasztotta a káoszt is a maga óriási harmóniáiba. Az én vonzódásom az említett alkotókhoz innen származik tehát, s ha valami effélét mi is megpróbálunk, akkor az, szerintem, nem maradiság, hanem egy örökös törekvés mai megjelenési formája: „rendet, hogy általunk jönne világra"; „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet". Zalán Tibor: Azt hiszem, azért is vonható párhuzamba ez a két költészet, mert mindkét költő hasonló etikus magatartást akart megvalósítani a maga idejében. Másrészt, mindketten nagyon erős képi világgal rendelkeztek, nagy nyelvi erővel tudták megjeleníteni azt, amit fontosnak éreztek. S ennek a két mozzanatnak az összekapcsolódása viszonylag 1 Szécsi Margit Címer című versének részlete volt a címe annak a 2005. április 23-án Kecskeméten, a Katona József Megyei Könyvtárban megrendezett találkozónak, amelynek keretében megnyílt Nagy András kiállítása, és lezajlott az alábbi beszélgetés Nagy Lászlóról. 56
