Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Vasadi Péter: Kommentár; Pörlekedem; Viszockijnak (versek)
Pörlekedem Nem nő be a fejem lágya, igen. Látok esélyt arra, hogy rám förmedjen az angyal: Szedd már össze magad. Beszélsz kéretlenül az öröklétről, te kishitű, ám az itteni léthez sincs benned erő. Alázat. Vágy a Vakrepülésre. Könnyű neked! visszakiáltok. Rá vagy kapcsolva az atyára, te fényláb, fénymell, fényfejű, aki tud, hogy tanulna, anélkül, te mindig törvényes suhanó. Próbáld ölben emelgetni a szívem, mely súlyos, mint egy gömbölyű ágyúgolyó. Viszockijnak Ki gondol még rád, te énekes uhu? Tán Danielle, s ha ő, kinek a karjaiban? Ha ugyan él még. Őserdő-szerelem, hova lettél. De a hangod, Viszockij, a benyakalt vodka után rekedten fölfele kúszott, áttörve s deszkacsutakra vetve szét a vörös padlást, s romok s ég közt meglőtt madárként verdesett, kalimpált mind magasabbra, s lestük, mikor kezd végre visszazuhanni, hogy rántsa a koszlott mélybe a vassisakos rendet, mely félelmében mégis elkoptatta
