Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Jagielski, Wojciech: Kőtornyok (Fordította: Pálfalvi Lajos)

sával megbékélve a szemét. Halála után a Kaukázusban visszazökkent az élet a régi kerékvágásba. Akárcsak Jermolov, Samil is a feje tetejére akarta állítani a Kaukázust, végül a Kaukázus változtatta meg őt magát.

De továbbra is forrongott a Kaukázus. Ha levertek egy felkelést az oroszok, pár év múlva újabb tört ki. Semmire sem mentek a csecsen falvak véres pacifikálásával, a pogromokkal, a kisajátítással és a hegyilakók deportálásával, hiába osztották szét gazdátlanul maradt földjeiket szláv telepesek között. Továbbra is rátámadtak a helyőrségekre és a kozák falvakra, elrabolták az orosz tiszteket. Valahányszor háborúba keveredett Oroszország Törökországgal, azt új lázadásra hívó jeladásnak tekintették.

A nagy szufi sejk, Kunta hádzsi robbantotta ki a felkelést, és állt az élére, noha azelőtt irtózott a fegyverektől, Samil imám ellen fordult, és könyörögve kérte a csecseneket, hogy ne hagyják provokálni magukat, ne indítsanak háborút Oroszország ellen, mert az a nemzet végső pusztulásához vezet. „Testvéreim, ne harcoljatok tovább. Hát nem látjátok, hogy provokálnak benneteket? így akarnak elpusztítani minket - tanította a népét Kunta hádzsi, amikor Samil szent háborúba hívta a csecseneket. - Tényleg azt hiszitek, hogy megsegítenek minket azok a török szultánok meg angol királynők, akikről álmodoztok? Tanuljátok meg, hogyan lehetnétek meg jó szomszédokként az oroszokkal. Még ha arra is kényszerítenének benneteket, hogy a szentélyeikbe, pravoszláv templomba járjatok, menjetek, úgyis csak falakat találtok. Az a lényeg, hogy a lelketek mélyén mozli- mok maradjatok. Csak akkor indítsatok háborút Oroszország ellen, ha megpróbál megfosztani benneteket a nyelvetektől és a szokásaitoktól, azt követeli, hogy tagadjátok meg magatokat. Csak akkor keljetek föl, akkor harcoljatok, és inkább pusztuljatok ki egytől egyig, mint hogy megadjátok magatokat."

Az oroszok elfogták Kunta hádzsit, s mint másokat, őt is a Szolovki-szige- tekre száműzték, ahol meg is halt. De nem minden kaukázusi hitte el, hogy meghalt. Sok csecsen szerint Kunta hádzsi sosem halt meg, most is ott vándorol a Kaukázus csúcsain és hágóin, akárcsak az abrekeknek nevezett harcosok, akik akkor tűntek föl a hegyekben, amikor elbukott Kunta hádzsi felkelése. Szabadon élő, vad hegyi rablók voltak, nem ismertek el semmiféle hatalmat, nem hódoltak be, a gazdagokat fosztogatták, akik azon szedték meg magukat, hogy tisztességtelenül kizsákmányolták az embereket. Orosz kupecekre és katonákra is rá támadtak.

Vérben úszott a Kaukázus, amikor a XX. század elején kitört a nagy polgár- háború Oroszországban, és Péterváron megfosztották trónjától a cárt. Mivel a csecsének gyűlölték a cár hadseregét és hivatalnokait, a forradalmárokkal, a bolsevikokkal szövetkeztek, akik meggyilkolták a cárt. Ugyanakkor elkeseredett harcot folytattak a kozákokkal és a cári hadseregből megmaradt csapatokkal, melyeket Gyenyikin tábornok vezetett.

Ismerték a fehéreket, tudták, hogy nem várhatnak tőlük semmi jót. A vörösök újak voltak, földi paradicsomot ígértek. Lenin biztosította őket arról, hogy a forradalom győzelme után végre úgy élhetnek, ahogy akarnak, joguk van erre. Bár ő maga nem hitt Istenben, még abba is beleegyezett, hogy Isten törvényeit kövessék. Tán nem ugyanezt ígérte nekik később az orosz elnök, Jelcin, amikor

47