Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Tornai József: Versek
Életem irányjele Élnek, de már meghaltak, halottak, de még élnek: Ott ülnek a muzsikusok a pódiumon. Már vége a zenének. Testvérek, barátok, szerelmesek: elárulók és komédiások, azért nem járhatok velük a földön, mert a vermükbe Iátok. Évek, üres évszázadok, hiányzó szavak, mint világparti kövek: halott élőim, jobban a mélybe húznak, mint sírba a nagy öregek, akik szépen-csúnyán elmentek, de addig követtem és szerettem mindegyiket, míg valahol vadlúd-kiáltásuk egy esten föl nem hangzott: tudtam, hogy nekem üzennek; hiába, de hangjuk életem irányjele, röpülésük a titkos szárnya. Még egyszer: Thanatosz Ki az, akié a földön minden hatalom és üdv-kárhozat-siker? Thanatosz, Thanatosz, te nem osztozol senkivel! Isten teremt, Krisztus véd, a Szent Lélek dolgozik, de a Sátánnal a Létet megfelezi mindegyik. A dolgok minden lénye, tárgya, népe eléd letérdepel, róka, sólyom, bölény, ember tudja, amikor mennie kell. Thanatosz, Thanatosz, ezer névvel bebalzsamozott, rettegett, imádott, kívánt Titok a te sugallatod: 19
