Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lengyel András: A szabadkőműves Móra
badkőműves ügyvéd, Várady Zsigmond Adalékok a választójog reformjához című művét ismertette. Majd, szabadkőműves kötelessége teljesítéseként, a tanulságokat „profán lapban", a Szegedi Napló 1912. január 26-i vezércikkében is megfogalmazta (vő. Gaál 1992. 18). Ha elolvassuk ezt a Szolgabíró-szobrok című cikkét (amelyet stíluskritikai megfontolásokból már Vajda László is Móráéként azonosított), megfigyelhető az átalakulás egyik pillanta. A cikkben nincs szó Várady könyvéről, iróniájában és egyes téziseiben viszont meglehetősen egyértelmű radikális hang fedezhető föl. Előbb ironikusan legszögezi: „Úgy illik, hogy dél, nyűgöt és kelet után a negyedik világtáj is ércbe öntse, vagy ruski- cai márványba vésse a maga nagy szolgabíróját. így kerek a magyar glóbus." Majd, a jelenséget értelmezve, egy tőle akkoriban még váratlanul merész tézist is fölvet: „Nem panaszkodunk, csak tényeket állapítunk meg s tényekből vonjuk le a következtetést, hogy igenis van osztályharc s igenis van törekvés arra, hogy most már a halhatatlanságot is osztályok szerint osztogassuk. Osztályérdekből akarnak halhatatlanná tenni nagyon is halandó embereket, akik csak osztályokat szolgáltak és nem nemzetet." A cikk egésze, persze, még a „régi", nemzeti liberális Mórát mutatja, de az osztályharc terminus fölbukkanása s az „osztályérdek erőlködésének" ironikus kritikája már egy újabb fejlődési pályára való ráállás jele. Elmondható: a szabadkőműves évtized Móra számára ennek a fejlődési pályának a végigjárását jelentette. Enélkül, s e pálya 1919-es megtörése nélkül pedig nem született volna meg az a magas eszményeket és súlyos csalódottságot, sőt keserűséget egyensúlyozni igyekvő, de keserűségét odavetett félmondatokban mindig „eláruló" személyiségképlet, amely - rég tudható - Móra 1922 utáni széles körű, nagy írói sikereinek szubjektív megalapozója lett. Ha nincs a „lelki modernizáció", Móra naiv gyermekversek provinciális megverselője maradt volna, s - Ady gyilkos iróniájú szavaival élve - „a Pósák és Mórák" egyike. Irodalom Balassa József 1947: A szabadkőművesség kézikönyve II. Legényfok. Kézirat gyanánt. Bp. Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy. Bókay Árpád 1911: [Beszéd a Szeged páholy fölavatásakor] = Kelet, 370-371. Fabó Irma 1966: A radikális sajtó kialakulása: Világ 1910-1914. = Magyar Könyvszemle, 317-330. Földes Anna 1958: Móra Ferenc. Bp. Bibliotheca. Földes Anna 1960: Adalékok Móra Ferenc szabadkőműves pályafutásához. = Irodalomtörténet, 4. sz. 347-351. Gaál Endre 1992: Móra-kéziratok a Magyar Országos Levéltárban. = Szeged, május, 18-19. Hevesi József 1960: Móra Ferenc szabadkőműves beszédei. = Irodalomtörténet, 4. sz. 351-356. Kőhegyi Lajos 1894: Gyászbeszéd Kossuth Lajos testvér felett. Szeged, A páholy sajátja / Az „Árpád" páholy könyvtára VIII./ Kőhegyi Lajos 1895: Szabadkőmívesi káté. Az „Árpád" páholy megbízásából. I. Tanoncz-fok. Szeged, A páholy sajátja. Kőhegyi Lajos 1895 a: Szabadkőmívesi káté. Az „Árpád" páholy megbízásából. II. Legény-fok. Szeged, A páholy sajátja. Kőhegyi Lajos 1911 [1895]: Szabadkőműves-káté. Az „Árpád" páholy megbízásából. III. Mester-fok. Szabadkőműves-rendszerek. VI. kiad. Kézirat szabadkőművesek számára. Szeged, Az „Árpád" páholy kiadása. Kőhegyi Lajos 1911: Új páholy - új irány. = Kelet, 105-106. 75
