Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Lengyel András: A szabadkőműves Móra

Új helyzetéhez illően, 1913. április 21-én, Móra maga is tartott már úgynevezett munkát - ekkor Egészséges jótékonyság címmel a szabadkőművesség karitatív tevékenysége mellett érvelt (Földes 1960. 348). Súlyát, megbecsülését mutatja, hogy amikor 1913 őszén Hollós József fölvetette egy szabadkőműves irányultságú krajcáros néplap indításának tervét, szerkesztőként Móra (és az Ady-hívő festőművész, Szőri József) jött kombinációba (Földes 1960. 348). A lapindításra s Móra szerkesztői megbízatására végül alighanem azért nem került sor, mert Móra - főszerkesztőként - a nagy múltú s nagy tekintélyű Szegedi Napló élére került. Irányításával a Napló, bár „profán" lap maradt, a szabadkőműves törekvéseknek is szócsöve lett. Aligha tekinthető puszta udvariasságnak, hogy fő- szerkesztői megbízatása alkalmából, 1913. október 17-én, Csányi Sándor főmester hivatalosan is üdvözölte (Földes 1960. 348).

1913 végén már a legbizalmasabb, legnagyobb súlyú „intem" ügyekben is eljárt: mind a páholy regrutációjának alakításában, a tagfelvétel bonyolításában, mind egy súlyos fegyelmi ügy lefolytatásában szerepet kapott. December 9-én megbízták, hogy tegyen jelentést az egyik „keresőről", a tagfölvételért jelentkező Domokos Lászlóról, s föladatának gyorsan, már 15-én meg is felelt: javasolta Domokos fölvételét (Gaál 1992. 18). Közben, még jelentése megírása előtt, december 14-én azzal is megbízták, hogy vizsgálja ki a páholy egyik tagjának, az indiszkrécióval, tehát súlyos vétséggel vádolt Somlyódy Istvánnak ügyét (Gaál 1992. 19). E másik ügyben is gyorsan s határozottan dolgozott. December 17-én már írásos jelentést tett a lefolytatott vizsgálatról Csányi Sándor főmestemek, 22-én pedig - szintén írásban - vádat emelt Somlyódy ellen (Gaál 992.19). Az ügy végül Somlyódy önkéntes kilépésével zárult, lefolytatása azonban jelzi, hogy a politikai küzdelemben Móra a helyi konzervativizmus ellen, a radikális oldalon foglalt helyet.

Megtalált szabadkőműves szerepkörének jele, hogy az általa (is) ajánlott Domokos László (s a másik két akkor fölveendő új tag) fölavatásakor, 1914. január 6-án ő mondott avatóbeszédet (Földes 1960. 349). Beszéde szabadkőműves hitvallásának is tekinthető: „A szabadkőművesség lelkiereje halhatatlan jóságában, mély életében, belső szépségében van" - mondta. „Ez ősi elvekre épített transcendentális fölfogás nincs ellentétben gyakorlati céljainkkal. A szabadkőművesség atmoszférája nem ismeri a hazugságot. Törvényünk: sisak alatt is lásson a szabadkőműves könnyet, pajzs alatt is érezze a szív dobogását. A szabadkőművesség az emberi boldogságért van. Legyetek hűséges katonák" (idézi Földes 1960. 350).

A törést ebben a folyamatban az első világháború kirobbanása s a háborúra adott rossz (szabadkőműves) válaszok hozták meg. 1914 őszére a Szeged páholy lényegében összeomlott; az intézményes páholyéletet részben a szabadkőműves tevékenységet korlátozó, sőt ellehetetlenítő háborús jogi intézkedések (Hevesi 1960. 351), részben egyes páholy tagok morális bukása lehetetlenné tette. Ez szépen kiderül Mórának egyik, az időközben Budapestre költöző Domokos Lászlóhoz írott, 1914. október 30-i leveléből. Ebből tudjuk, hogy amíg a páholy egyik kétségkívül progresszív művésztagja, az Ady- rajongó Szőri József mindjárt az első harcokban elesett, addig „[tjöbbi testvéreinket", akik ügyesen kivonták magukat a katonaéletből, „szerencsésen hazasegítette az áldott reuma és kolera... Schweigert, Dérit, Nekichet, Szarnék dr.-t (nem is tudtam, hogy ilyen is van), Hoffert. Van köztük olyan is, aki mint élelmezési tiszt állítólag szép summa pénzecskét hazamentett. Kitalálhatod, melyik. [...] Hazaszökött hőseink tiszteletére különben vakolás volt valamelyik este, s azon nekem kellett volna köszöntenem őket. Szívesen teszem, ha azt mondhatom nekik: derék, okos, józan emberek vagytok, hogy haza loptátok az életeteket, mert mi közötök nektek a Hohenzollern és Romanov urak összeve- széséhez. Arra azonban mégsincs bennem elég cinizmus, hogy mint hősöket ünnepeljem a jó fiúkat, s így én nem vettem részt az agapén." Majd, folytatásként: „Munka a há59