Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lengyel András: A szabadkőműves Móra
landó és változhatatlan csak egy marad, a szabadkőművességnek örök idők óta fennálló, örök dicsőségben ragyogó standartja: a testvéri szeretet." Ez az érvelés, úgy vélem, a korábbi Kőhegyi-beszédhez képest egy konszenzuskereső félfordulatot mutat. Radikalizmus ez, de óvatosabban. 4 Amikor 1911. november 2-án a Szeged páholy ünnepélyes fölavatására Budapesten sor került, Móra fölvétele már folyamatban volt. Gaál Endre (1992) kutatásaiból tudjuk, hogy Móra neve mint „keresőé", mint potenciális szabadkőművesé az 1911. április 13-i, úgynevezett tisztikari ülésen merült föl. Ott lehetséges tagként Szigyártó Albert „hozta" őt „javaslatba". Fölvételi kérelmének egyik példányát (három példány készült!) a szegedi múzeum őrzi. Ebből tudjuk, hogy kérelmét Móra 1911. október 15-én írta meg, illetve töltötte ki az előrenyomtatott ívet. A kérelmet a páholy október 22-én iktatta, 120/1911. számon. Maga a szöveg, jellegéből adódóan, részben sztereotip általánosság (ezek a minden „kereső" számára egyaránt érvényes nyomtatott részek), részben Móra sajátkezűleg lejegyzett személyes adatai. Mindkettő érdekes. Az előnyomtatott szövegrészekből derül ki, hogy Móra a „Szeged" című, „Concordia domi, foris pax" jeligéjű páholy kötelékébe kérte fölvételét. Ugyanilyen nyomtatott szövegből derül ki az a hitvallás is, amely - aláírásával hitelesítvén - személyes szabadkőműves elkötelezettségének dokumentuma: „Önálló ember vagyok, jellememet becstelenség, avagy oly tett, mely feddhetetlen férfiak társaságára méltatlanná tenne, nem terheli; állításaim igazsága s az életrajzomban említett tények valósága mellett becsületszavamat kötöm le; abban az esetben pedig, ha ezek bármelyikében a valóhoz szigorúan nem ragaszkodtam volna, az illetékes szabadkőműves bíróság által netán ezért reám rovandó büntetést eleve elfogadom." „Végül kijelentem, hogy a páholy által megállapított fölvételi-, havi- és egyéb díjak és azok esedékessége felől kellőleg tájékozva vagyok, s felvételem esetén fizetésüket magamra vállalom." A kézzel írott részek közül (a közismert személyes adatokon túl) elsősorban önéletrajza tanulságos. Az „Életrajzom fontosabb adatai a következők" rovatba ezt írta: Édesapám szegény sorú szűcs volt, aki minden gyerekét iskoláztatta; én magam sok sanyarú- ság közt Félegyházán végeztem a gimnáziumot, 1897-ben érettségiztem s mint praematurus kerültem a budapesti egyetem filozófiai fakultására; nyolc félévig hallgattam természetrajzot és földrajzot (négy szemeszteren át történelmet is) s mint alapvizsgás tanárjelölt 1901-ben afelső-lővői gimnáziumba kerültem segédtanámak. Ettől a pályától Kulinyi Zsigmond, a Szegedi Napló akkori főszerkesztője térített el, aki ismerve a lapokban megjelent irodalmi kísérleteimet, Szegedre hozott újságírónak 1902-ben. Az évben meg is házasodtam, összeadván szegénységemet mennyasszonyoméval, aki öt évig várt rám. 1904-ben a város a Somogyi könyvtár könyvtárosává választott, megmaradtam azonban a Szegedi Napló belső munkatársának is, mint vezércikkíró és a napi élet csöndös szemlélője. Évek óta főmunkatársa vagyok Pósa Lajos gyereklapjának, az Én Újságomnak. írtam egy csomó verset, és jelent meg egy-két könyvem. Életem belső története még egyszerűbb. Egyetlen örökségemet, a hazulról hozott öntudatlan liberalizmust és humanizmust nem tékozoltam el: mindössze öntudatossá tette az élet. A kérdésekre adott bevallása szerint „törvényszéki vizsgálat alatt" nem állott, korábban „szabadkőműves vagy titkos társaságba" fölvételért nem folyamodott. Móra ajánlója, a nyomtatvány negyedik oldalának tanúsága szerint, dr. Engel Mór volt, aki aláírásával igazolta, hogy a „keresőt [ti. a fölvételért folyamodó Mórát] személyesen ismerem, fölvételre ajánlom és kezeskedem, hogy legjobb tudomásom szerint az 56
