Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

világban, vagy kommentárt írjon arról, hogyan kell értelmezni egy adott eseményt, ahhoz újságírónak kell lenni. Az igényes újságírás - például az irodalmi riport - az irodalom területére tolódott át. A médiában már nincs számára hely.

A tömegmédia egyre inkább a szórakoztatóipar részévé fog válni. Az angol nyelvben, amely a leggyorsabban reagál ezekre a változásokra, létezik a media industrial complex fogalma, amely analóg a hidegháború idején a korszak „gerincoszlopát" jelentő military industrial complex fogalmával.

Csakhogy a hidegháború véget ért, a fegyverkezés már nem annyira fontos, a világ legfőbb iparágává a szórakoztató- és a tömegtájékoztató ipar vált, amelyek egyre jobban összefonódnak.

(Zawód: dziennikarz, 1. fentebb!)

Az újságokban egyre kevesebb helyet foglalnak el a külföldi tudósítások, túlsúlyban vannak a helyi és regionális információk. Paradox helyzetben élünk. Egyfelől globális faluvá válunk, korlátlan mennyiségű adattal rendelkezünk a világról, másfelől viszont az embereket egyre kevésbé érdekli az, ami határaikon kívül zajlik. Lehet, hogy az emberi elme nem képes átfogni az egész világot; az ember mindközönségesen eltaszítja magától azokat az információkat, amelyek nem érintik őt közvetlenül.

(Piórem i kamerq, Ryszard Kapuscinskival beszélget Sandro Scabello, „Corriere della Sera", 1999. 06. 11., utánközlés: „Forum" 1999, nr 26.)

Túlzó az a gyakori megállapítás, hogy „az egész világ a médián csüng". Még ha elfogadjuk is, hogy az olyan fontos eseményt, mint amilyen egy olimpia megnyitója, kétmilliárd ember néz végig, ez még mindig csak az emberiség egyhar- madát jelenti. Még a nagy jelentőségű, világra szóló események tévés közvetítésének nézőserege sem nagyobb, mint bolygónk lakóinak tíz-húsz százaléka. Ez persze sok, de semmiképpen sem az „egész világ". A valóságban ugyanis emberek százmilliói élnek úgy, hogy semmiféle vagy csak igen szórványos kapcsolatuk van a médiával. Legutóbb magam is számos olyan afrikai településen laktam, ahol nem volt sem televízió, sem rádió, sem újság. Az egész Malawi Köztársaságban egyetlen újság jelenik meg, Libériában kettő, az is nagyon gyatra. Televízió egyáltalán nincs arrafelé. A világ sok országában a televízió csak napi kettő-négy órában ad műsort. Ázsia jelentős területem - például Szibériában, Kazahsztánban vagy Mongóliában -, ha vannak is tévéállomások, az emberek tulajdonában lévő vevőkészülékek olyan ócskák, hogy nem lehet velük fogni az adásokat. Emlékszem, hogy például Brezsnyev idejében Szibéria jelentős részén nem zavarták a rádióadásokat, mivel úgysem volt az embereknek olyan készülékük, amelyen nyugati állomásokat foghattak volna. Az emberiség jelentős része él tehát a média hatósugarán kívül, s ezek az emberek nem aggódnak amiatt, hogy a média manipulálja-e őket, hogy a túlságosan drasztikus sorozatok agresszívvá teszik-e a gyermekeiket.

Egyébként is, a világ számos országában, például Afrikában vagy Dél-Amerikában, a televíziót ex definitione kizárólag a szórakozás, a kellemes időtöltés forrásának tekintik, ezért elsősorban bárokban, éttermekben, vendéglőkben he24