Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Silling István: „Engedje az Isten”
Lányok nevelésével kapcsolatos az a már eltűnőben lévő felfogás, hogy a lányoknak nem szabad fütyülniük, mert akkor sír a Szűz Mária. A csodálkozás, rácsodálkozás általánosan elismert alkalom arra, hogy valami baj történjen a csodálkozóval. Bár a néphit körébe tartozó jelenségről van szó, mégis el kell mondani, hogy Kupuszinán ilyenkor bajelhárítás gyanánt az Uram, Isten!, vagy a Jézus, segíts! felkiáltás hallatszik. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha valami olyat eszünk, amit abban az évben még nem ettünk, vagy olyasmit látunk, amit még nem láttunk. Ijedtség esetén a Jézus, Mária!, vagy a Jézus, Mária, Szent József! fohászt kell mondani. A népi vallásosság körébe tartoznak a különböző fogadalmak is, amelyek már jócskán kötődnek a böjt fogalmához is. Ezt sokféle okból tehetik, de megkülönböztetett például a nagyböjthöz mint szakrális időhöz kötődő dohányzás- és alkoholtilalom, illetve vagy az egyik, vagy a másik. Ugyancsak fogadalmat tehetnek a gyermekáldásban nehezen részesülő házaspárok vagy a szülés fájdalmaitól félő asszonyok. Ilyen családokban azután, ha kislány születik, akkor a Rita vagy az Anna nevet kapja, hiszen Szent Ritához vagy Szent Annához imádkozott az édesanya, s háláját nevének tiszteletével fejezi ki. A kupuszinai Szent Anna templomban is megtalálható a nem is olyan régóta tisztelt Szent Rita képe, akihez sokan imádkoznak. Tiszteletéről szóltam már a Kilencedek Kupuszinán című írásomban, mint ahogyan a többi ilyen házi ájtatosságról is (Lurdi- kilenced, Szent József-kilenced, Szállást keres a Szentcsalád-kilenced stb.). Gyermekáldásért könyörgő család a meghallgatás után fogadalomból házába fogadja évente a szállást kereső Szentcsaládot. Isten vagy a szentek közbenjárásáért gyertyát, virágot, esetleg nagyobb tárgyat (pl. oltárterítőt, szőnyeget) ajándékoznak a kupuszinaiak a templomnak. Fogadalomból ápolnak néhány szabadtéri szakrális emlékművet, a körülöttük levő virágágyást is. Fogadalmi zarándoklatokról is beszél a hagyomány Kupuszinán. Leginkább Doroszló- ra s Máriagyűdre zarándokolnak a fogadalomtevők. A bűnbánat, a bocsánatkérés, vagyis a gyónás, szentáldozás is a vallásos ember életének része. Igaz, ezek a cselekedetek a templomban történnek, de például a gyónni induló ember a házban levő minden személytől, lettlégyen bárki idegen is, bocsánatot kér, ha esetleg vétkeivel megbántotta. Erre általában az Istennél a bocsánat a válasz. A gyónás utáni áldozással kapcsolatos az a hiedelem, hogy akinek a szentostya felragad a szájpadlására, az nem gyónt igazul. A böjtöt az egyház által előírt napokon (hamvazószerda, nagypéntek, Adám-Eva napja) szigorúan megtartja a kupuszinai magyarság. A nagypénteket a legrégibb hagyományt őrzők olyannyira böjtölik, hogy még halat sem esznek. Ehhez az a hiedelem kötődik, hogy aki nagypénteken halat eszik, annak holtteste a ravatalon kellemetlen szagú lesz, büdösödni fog. A hétköznapok közül a pénteket tartják böjti napnak. Ilyenkor leginkább babot főznek, s valamilyen főtt tésztát esznek utána. A böjthöz szorosan kapcsolódó fogadalom volt azé az édesanyáé is, aki hosszú éveken át minden szerdán, pénteken és szombaton csak kenyeret evett és vizet ivott, hogy a második világháborúban fogságba került fia hazakerüljön, ami hála Istennek, meg is történt. Úgy tartja a néphit, hogy aki fogadalomból sokat böjtöl, az szombaton, a Szűz Mária napján fog meghalni. Nem kupuszinai, hanem Beszédes Valéria néprajzkutató Völgyesről való adata, hogy szombaton a Szűz Mária nyitva tartja a mennyország ajtaját, s aki akkor hal meg, az bizonyára a mennyországba jut. Kupuszinán is a Szűzanya napjának tartják a szombatot, s ehhez időjóslás is fűződik, mely szerint az évnek szinte minden szombatján kisüt a nap, ha csak rövid időre is. Ez azért történik, mert akkor mossa ki Szűz Mária a Kisjézus ruháját, s annak vasárnapra meg kell száradnia. Kupuszinán úgy tudják, hogy egész évben csupán két szombaton nem süt ki a nap. 68
