Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Gobby Fehér Gyula: A pogányok öröksége; Kicsoda lakozik sátorodban; Féltve látom egeidet; A haszontalan venyige
Gobby Fehér Gyula A pogányok öröksége Hármasban ültünk a Féllábúnál. A harmadik kör után kezdtünk őszinték lenni. Tragacs egy régi nyárról mesélt. Gombát keresett a hegyen. Ott ült a popovicai tónál egy öregasszony, és cigarettázott. Olyan volt szegény, mint a boszorkány a János vitézben. Horgas orrú, ráncos és villogó szemű. Melléje ültem, és kértem tőle egy cigit. Szó nélkül adott egy Marlborought, meg is gyújtotta, de nem szólt. Megvárta, hogy leszívjak egy-két slukkot, aztán egyszer csak azt kérdezte, hogy látom-e a kén-dioxidot. A hangja is igazolta külsejét. Sipított és reszelt a hangja. Ha fiatalabb és tapasztalatlanabb lettem volna, határozottan megrémiszt. Mondtam, nem látok én semmiféle dioxidot, csak a várost látom. Szerettem nézni a várost. A Duna két partján nőtt a város, egyre nagyobb lett, egyre gazdagabb. Én is szerettem volna rendes munkát kapni benne. Szerettem volna elhelyezkedni, hogy feleségem legyen, és gyerekeim szülessenek, aztán már csupán kirándulni mentem volna a hegyre. Bámulni a kilátást, az új hidakat, az új épületeket, a panorámát, mint ez a gazdag hölgy. Füstköd van a város felett. Mondta. Igaza volt. A város felett minden áldott nap füstköd terjengett. Én is láttam. A negyedik vagy az ötödik emelet magasságában keletkezett, a gyárak füstjéből meg az erőművek füstjéből, a reggeli forgatag meg a szénnel fűtött házak piszkából állt össze. Gondoltam, nincs város füstköd nélkül. Gondoltam, nem nőhet egy település sem füstköd nélkül. Gondoltam, nincs fejlődés, sem munka, sem új házak füstköd nélkül. Elviszi a szél. Mondtam. Csak egy kis szellő kell hozzá. De a vénasszony kelletlenül fintorgott. A levegőszennyezés nem múlik el magától. Sipította. Én ezt tanulmányozom már húsz éve. Húsz éve? Csodálkoztam. Hivatalosan. Mondta a nő. Egyetemista koromban kezdtem el ezzel foglalkozni. Először azt hittem, a város fekvése az oka. Aztán azt hittem, a fejlődő gyáripar az oka. Ma már tudom, nem volt igazam. Hát mi az oka? Kérdeztem. Valami oka csak van, hogy ez a felhő ott lebeg a város felett. Több oka van. Mondta a nő. Ködből és füstből álló sapka alakul ki. Azt látom én is. Mondtam. 55
