Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Bence Erika: A hagyományteremtés alternatívái
Bence Erika A hagyományteremtás alternatívái Az Új Symposion első nemzedéke és Domonkos István költészete 1963-ban jelent meg a Forum Könyvkiadó újonnan indított Symposion Könyvek című sorozatában Domonkos István Rátka és Tolnai Ottó Homorú versek című kötete. A két könyv jelentette új lírai hangvétel és versbeszéd a jugoszláviai (ma már inkább: vajdasági) magyar irodalom aktuális korszakváltó tendenciáit jelezte. Domonkos és Tolnai költői pályájának egészen a közös kötet (Valóban mi lesz velünk, 1969) megjelenéséig terjedő együtthatása, párhuzamossága, majd pedig a kialakított irodalmi hagyománytól való különböző módú elmozdulása a hatvanas években kibontakozó új irodalom alakulásának (a régitől való elkülönítő eljárásainak, értékváltó törekvéseinek, hagyományt lebontó-épí- tő tájékozódásainak) mozzanatait, szakaszait és irányultságait jelzi. E dolgozat a vajdasági magyar irodalmi reprezentáció e meghatározó jelentőségű korszakát Domonkos István költészetének szempontjából vizsgálja. Domonkos rövid röptű költői pályájának alakulástendenciái ugyanis tükörképként idomulnak az Új Symposion képviselte paradigmaváltó irodalmi mozgalomhoz, indulása a folyóirat kiváltotta polémia konstituálódásával, elhallgatása az első nemzedék törekvéseinek kimerülésével esik egybe. Ugyanakkor Domonkos költészete csak mennyiségi értelemben kis terjedelmű. A hatvanas-hetvenes évek fordulópontján érkezik „nullpontjához", azaz „eltűnési, meg- semmisülési »bejáratához«", miként Végei László nevezi egy 1973-as tanulmányában1 a Domonkos-líra egzisztenciális válságát a nyelvi megújulás-lehetőségek kimerülésével azonos „csonka pillanat"-ot, még nem ismerve fel benne a véglegesség stádiumát. Az elhallgatás felé terelődés indukáló motívumai között nincsenek esztétikai értékproblémák: a lebontottság, a megsemmisülés képeit és képzeteit demonstratíve érvényesítő Áthúzott versek (1971), „a nullponton formálódó konkrét költői nyelv" (Danyi Magdolna2), sem szemléleti értelemben, sem a lírai beszédmódok tekintetében nem jelent visszafordulást vagy leértékelődést, sokkalta inkább a meglévő eljárások lebontása révén alakuló új líranyelv létrejöttét. Az Új Symposion első száma 1965 januárjában jelent meg. Megjelenése a vajdasági magyar irodalmi diskurzusnak a régitől (a hatvanas évek előtt ható szemléleti, versnyelvi, prózapoétikai meggyőződésektől) mindenekelőtt értéktendenciáiban erőteljesen elkülönülő fordulatát jelöli: hagyománytörténeti újraértelmezéseket indukáló korszakküszöbként identifikálódik. Bori Imre3 az ötvenes évek végének-hatvanas évek elejének korszak- váltó szerepét „tízesztendős szakaszokat" megkülönböztető irodalmunk története egyik természetszerű, a fejlődés logikájából következő fejleményének tekinti, ugyanakkor kiemeli formabontó radikalizmusának jelentőségét: „Irodalmunk történetében tízesztendős 29
