Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - MAI MAGYAROK MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Az idézőjelbe tett élet

Miközben ez a dráma alkotja lényegileg a regény gerincét, egy másik szöveg is folyamatosan a felszínre kíván tömi, egy másik regény, ugyancsak B. hagyatékából. Ez a nem jelenvaló regény újraértelmezi a Kaddis kontextusát: a doktor figurája, B. és Judit megismerkedésének ismételt leírása, egyáltalán a B. monogram, valamint azok az információk, amelyek a regény lehetséges tartalmára vonatkoznak, mind azt sugallják, hogy B. nem más, mint a Kaddis elbeszélőjének B.-je, a Keserű által keresett regény pedig maga a Kaddis. (Mely a Felszámolás fikciója, Judit nézőpontja szerint nem létezik.) Ez a metafikcionális eljárás tulajdonképpen nem idegen Kertész írásmódjától, hiszen éppen ezáltal kötődik igen erősen egymáshoz a Kaddis, a Valaki más és a Felszámolás mint szövegkorpusz. A Valaki más feljegyzései szerint a jegyzetek készítője egy színművön dolgozik, mely az ő, mármint a feljegyző halálát hivatott szimbolizálni. A metafikcionalitás ennyire erős jelenléte azonban párosul a regényszövegen belüli ugyancsak erős intertextua-litással. Ezért is tűnhet úgy, hogy a Felszámolás egyfajta allúzió Kertész életművében, ugyanakkor paródia is. Hogy életrajziság és fikcionalitás hogyan hatják át egymást szövegről szövegre Kertész életművében, ahhoz idézzük illusztrációul a Valaki más megfelelő részleteit: „Életem története a halálaimból áll, ha el akarnám beszélni az életemet, a halálaimat kellene elmondanom." Aztán: „A vonaton, valahol Zürich és Berlin között, megtalálni véltem készülő színművem inspirációval terhes, forró magmáját: az öngyilkos főszereplőben a magam alkotói létét fogom gyászolni - a lényt, aki harmincéves titkos, termékeny és tulajdonképpen gyanútlan munkája során, gubóból a selyemhernyót, létrehozta ezt a másikat, aki most vagyok. Ám ő, az igazi alkotó - halott. Szerettem, most is szeretem még ezt a korábbi, szenvedő, felstilizált énemet, akiben oly sokáig laktam, ezt a nagy halottat, akit a színdarabomban eltemetek. Ibsen szavait ismételgetem - írni anynyi, mint ítélkezni magunk felett. A darabban halálra ítélem magam (minden munkámban mindig meghalok), s ha túlélem az ítéletet, tovább menekülök, újabb halálok felé (melyek közt egyszer, valószínűleg váratlanul és teljesen készületlenül, a valóságosra is rá kell bukkannom: micsoda meglepetés lesz!)/' És különösen: „A darabom -se pillanattól kezdve ezt szakadatlanul szem előtt kell tartanom - Auschwitz győzelméről szól, minthogy az »elbeszélés szelleme«, a világ mint elbeszélés is ugyanerről szól."

Az idézetek egyaránt B. alakmását, valamint a színdarabot vetítik előre. A Felszámolás mintegy metafikcionálisan revidiálja és ismétli a Valaki más erősen életrajzi diskurzusát. Még akkor is így van ez, ha a Valaki másban olvasható regényeim, „A zóna", melyről annyit árul el a kertészi elbeszélő, hogy „készülő regény önéletrajzi háttérrel" (103), nem talál formára a valóságban. Vagy csupán valóság és fikció keresztválaszáról van szó, s a Keserű által keresett B.-féle regény valójában a szerzőnek, Kertész Imrének éppen az a könyve, mely ténylegesen nem tud létrejönni. Helyette a Valaki másban tematizált dráma nyer regényformátumot a Felszámolás plurimedialitásában. És itt kell beszélni a regényszöveg e felfestéseiről.

A szöveg a szövegben tematizálása, a kritikusi lét szövegéhsége, az elégetett kézirat terhelt mítosza, a computertechnika regénybeli narrativizálása (különösen ami a befejezést illeti), s persze azok az allúziók, melyek a saját életmű egyes részeinek akár paro- disztikus visszaidézését is jelentik, mind egyfajta eldöntetlenségre is utalnak. A könyv szép, meséje van. A tragédiát, hogy egy belső, bemhardi utalással éljek, éppen komédiaként ábrázolja: a kritikusi-szerkesztői nézőpont felől. A történet mint példázat nagyon komoly kérdéseket feszeget: végül is a rendszerváltást követően mivé lesz egy másik totalitarizmus individuuma, s mivé lesznek Auschwitz leszármazottjai. Mi történhet(ett) a kilencvenes években? (A Valaki más reflexiói szerint sok jóra nem számíthatunk.) A regényben nemegyszer feledkezik bele az olvasó a sorstörténetek ecsetelésébe: azok szó szerint ki vannak színezve. S mikor Judit vallomása már ténylegesen is elérkezik a tűrhe106