Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - MAI MAGYAROK MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Az idézőjelbe tett élet
Bombitz Attila Az idézőjelbe tett élet Kertész Imre: Felszámolás Kertész Imre új regénye valójában idézőjelek közé tett vázlatok, feljegyzések, levelek, anekdoták egyszerre koherens és inkoherens gyűjteménye. Miközben e gyűjtemény a legkülönfélébb szövegalakzatok breviáriumaként egy regény részleteit alkotja. Egy idézőjelbe tett regényét, egy élet idézőjeles regényét. Hogy azután nyilvánvalóvá legyen: a regény nem is regény, hanem dráma, persze: idézőjelek közti dráma. Az idézőjel-pár első fele a könyv 25. oldalán található, a második a 150. lapon. Nem az első, hanem a második hoz zavarba. Az elsőt észre se venni, rálapozunk. Hiszen egy jól ismert elbeszélői helyzettel állunk szemben: egy Keserű nevű irodalmi szerkesztő egy B. nevű író hagyatékából származó kéziratot tanulmányoz. Az első idézőjel elválasztja egymástól a Keserű jellemzését, szituációját körülíró „bevezető" részt attól a szövegkorpusztól, amelyet Keserű éppen tanulmányoz. Az idézőjellel egy másik szövegvilág nyílik meg a regény szövegvilágán belül: a B. által írt színmű szövegvilágának töredékei, változatai, vázlatai. Ez az elbeszélői szituáció azáltal lesz különös, hogy a beleértett olvasó funkcióját betöltő Keserű az olvasott/idézett szöveg többszörös szintű aktív figurája. Mert a darab részletei, ráadásul a darab ugyanazon jelenetére komponált változatai olvashatók a Keserűt fókuszáló ún. kerettörténetben is. S hogy maga Keserű is az idézőjelbe tett - igen terjedelmes korpusz - egyik szereplője, mi több, elbeszélője, sőt olvasója, azzal a Kertész-regény alapideológiái kapnak immanens módon kiemelt szerepet: a valóság, a szubjektum, a szöveg létmódjának lehetőségei reflektált helyzetbe hozzák Keserű történetét. Ezek mintegy visszaigazolását, leképeződését jelentik az idézett részletek. A második idézőjel mintha elválasztaná, s újra kijelölné Keserű rezonőr szerepét e sokrétegű történetben. Ez a Keserű nevű figura (nyilvánvalóan Köves Gyuri a Sorstalanságból, az öreg Köves A kudarcból és Kertész a Valaki másból vagy a Gályanaplóból „valaki mása") krónikási szerepet játszik a regényben; Serenius Zeitblom apologetikájához hasonlóan. A viszony itt fordított: a Felszámolásban a barát élettörténete idézet, B. jegyzeteiből bomlik ki, Keserű saját élettörténete az írás által teremtődik meg. Igaz, egyes szám első személyben mondja el az életét, de amit mond, az egy másik szerző elbeszélése, B.-é. Thomas Mann Doktor Faustusában, amelyre számos utalást találunk Kertésznél, a krónikás barát még egyes szám első személyben „keretezi" Adrian Leverkühn élettörténetét. Kertésznél már kérdés a megszólaló szubjektum létezésmódja. Keserű, a „krónikás" mégis hasonló oppozíciót foglal el B.-vel szemben, mint Zeitblom Leverkühnnel szemben. B. élettörténetét - legyen most mindegy, hogy a metafikcionális eljárásmódban melyik nem jelenvaló szövegfajta (regény, színmű, följegyzés) formájában - egy attól sorsában, történelmében, hagyományában, származásában más karakterű figura ellenpontozza. Kertész logoszában újítja meg eddigi elbeszélésmódjának nézőpontjait: egy nem zsidó származású intellektus kapcsolatát ellenpontozza egy, a holocaust áldozatainak második nemzedékéhez tartozó férfi (B.) és nő (Judit) viszonyában. Ahogy szövegvalóság és szubjektum104
