Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])
ginárius szám fogalmát. Nem tapasztalhatja meg a sejtett végtelent. Nem mehet át a pillérek között. Azaz érzi: van másik világ. De nem tudja bizonyítani. Az immanensnek, tapasztalhatónak, fogalmilag megragadhatónak és transzcendensnek, nem tapasztalhatónak, fogalmilag megragadhatatlannak a határait kutatja. A kettő viszonyát. Az átválthatóságot egyikből a másikba. Nem oldhatja meg. E megoldhatatlanság kamaszkori zűrzavarai tétje. Ám a későbbi életmű - nem költői, de gondolati síkon - tovább keresi a megoldást. És itt érdemes A matematikus ember című mesteresszét és az Emst Mach bölcseletéről írott disszertációt a vizsgálódásba bevonni.10 A mesteresszé közvetlen vallomás. A matematika a civilizáció alapja. Felépítette, racionális alapon - a lyukon inneni - reális világot. Ám két dilemmába ütközhet. Rájöhet, hogy a reális világ hamis alapokra épült, de mégis működik. És rájöhet, hogy a lyukon inneni, reális világot felépíthette. De a lyukon túli, irreális világot meg nem közelíthette. Talán a tisztán racionális alap a gond. Megoldás lehet a lyukon inneni reális világ racionális és a lyukon túli irreális világ irracionális megközelítésének az egysége. Ha közelíteni, egymáson temperálni lehetne a racionálisát az irracionálissal, az értelmit az érzelmivel, a szcienciát a poézissel, az empíriát a fantáziával. A későbbi esszé Törless zűrzavarát próbálja értelmezni. De az elméleti értelmezés a költői értelmezésen nem segít. A disszertáció közvetett vallomás.11 Az adatok nem lényegtelenek. A Törless 1906 végén jelenik meg. A disszertációt már 1907 júniusában beadja. Tehát fél évvel a Törless megjelenése után. És 1908 februárjában - valamelyes átdolgozás után - meg is védi. Szinte párhuzamosan dolgozik a regényen és a disszertáción. De tudjuk: Mach életműve már korábban is foglalkoztatja. És a Törlessben és Mach főművében, Az érzetek elemzésében van egy érdekes összecsengés. Nem csak gondolatilag. Hanem - úgymond - „költőileg" is. Szituációban, emóciókban, konzekvenciákban. A „megvilágosodás" pillanatáról és annak leírásáról van szó. Machnál az első fejezet, a Metafizikaellenes megjegyzések tizenharmadik paragrafusának híres, első lábjegyzete. A derült nyári nap. Amikor is a kertben érte a megvilágosodásszerű felismerés. A világ semmi más, csupán - az énnel együtt - összefüggő érzetek halmaza. És maga az összefüggés az énben a legszilárdabb. E felismerés volt bölcseleté kiindulópontja. Már tizenöt évesen, apja könyvtárában olvasta Kant Prolegomenáját. És ezután két-három évvel, tehát tizenhét-tizennyolc évesen jött - a szabadban - a megvilágosodás pillanata. Ezóta tudta, hogy az érzethalmaz a lényeg. És mögötte nincs Ding an sich. Azaz önmagában lévő dolog. Az érzetek nem vezetnek egyik világból a másik világba. A jelenség világából a lényeg világába. Az immanens mögött nincs transzcendens, a fizikai mögött metafizikai világ.12 Nos, nem nehéz felismerni. Törless látomása a fal tövében Mach megvilágosodásának fordított visszfénye. Ő is megtalálta apja könyvtárában Kantot. És a matematikatanár is Kantot adta olvasni. Amikor az immaginárius számok ürügyén az immanens mögötti transzcendenst, a fizikai mögötti metafizikait kérdezte. O is majdnem tizenhét éves lehetett. Neki sem adott megoldást Kant bölcseleté. Meg is álmodta a holdfényben a tétova apa és a tudálékos tanár mellett a néma gondolkodót. Vele is a természetben történt minden. Csak éppen fordítva. Mach ott döbbent rá: nincs másik világ. Nem kell keresni. Törless ott döbbent rá: van másik világ. De nem lehet megtalálni. Pontosabban: így nem lehet megtalálni. Csak ahogy a matematikus ember tehetné. A racionálisai az irracionálissal, az értelmit az érzelmivel, a szcienciát a poézissel, az empíriát a fantáziával egyesítve. Persze, hogy mi is a másik világ: Törless nem tudhatja. Tudattalanjának veszedelmes, lefelé húzó káosza. Vagy „felettes énjének" tisztult, káoszt feloldó kozmosza. 45
