Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])

len tevődik át konkrét cselekvésbe. Csak felsorolásban. Both megverettetése közben bokán rúgja a „kollaboráns" Matejt. Szeredy váratlanul, de erőteljesen megpofozza az opportunus Kmettyt. No és főként Medve. Amint „párbajban" legyőzi Homolát. És félig Merényit is. Nem hagyja pofozni magát. A félig legyőzött Merényi, a megingott minidiktátor arcának villanásszerű lemeztelenedése a terroruralom megdőlését megelőlegező írói remeklés. De az egész ellenmozgás nem ilyen szép. Mert a szisztéma nem is bukik meg. És a minidiktatúrát belülről megbuktatni nem lehet. Csak Schulze távozása után. Akkor is csak a minidiktatúrát. Nem a minidiktatúrát szülő szisztémát. Egy a majdnem az „Öttevényi-per" emlékét idéző, második, félkoncepciós perben. De nem is ez a leglényegesebb. Hanem, hogy a renitensek ellenmozgásában lassan megmutatkozik valami, az egész szisztémától mélyen idegen csendes kamaszszolidaritás és szemérmes kamaszszeretet.

Másodszor a Törlessről.

Itt is valami az Iskolához hasonló. De másfelé megy. És mélyebbre megy. A felszínen ott a hatalmi „játék". A kadétiskola osztályaiban. A külön kisállamokban. Ám itt nem egyszerűen fizikai terrorról, pszichikai megalázásról, csomagok dézsmájáról van szó. Nem is valamivel bonyolultabban a szisztémába való kényszerű, jellemet-gerincet megviselő beilleszkedésről. Hanem még bonyolultabban a szisztéma kiterjesztéséről. Politikai-ideológiai-filozófiai-intellektuális világhódításról. Meg ennek a pszichés alvilág labirintusaiba vezető kutatóútjairól. Vagyis nemcsak a falak közé zárt kisállamok hatalmi viszonyairól. Inkább a megrekedt fantázia óriásivá dagadásáról. A szellemi-erkölcsi egyensúly- és észvesztésről. A növendékek (Zöglingek) önmagukat kereső lelki zűrzavarairól. Ahogy ezt - esett már szó róla - az eredeti cím is megidézi. Szó sincs egy klasszikus nevelődési regény hősének iskolaéveiről. Amelyek a megoldott élethez vezetnek. Hanem egy modem lélektani regény hősének drámájáról. Amely üdvbe vagy kárhozatba vezet.

A politikai-ideológiai-filozófiai-intellektuális világhódításnak három variációja. Reiting és Beineberg, Törless két kétes barátja az evilágot akarja meghódítani. Az első a hatalmi cselszövés eszközeivel. A második a lelki ráhatás eszközeivel. Törless a közeli-inneni és a távoli-túli világot az intellektuális elsajátítás eszközeivel. Az első kettő históriai meghatározottságú. A kezdődő XX. század néhány tendenciáját sejteti. A harmadik pszichológiai méghatározozttságú. A közelgő felnőtté válás néhány sza- kadékát sejteti. A beilleszkedés, az udvari tanácsossá növés és a kiválás, az alanyi költővé fejlődés alternatíváját. Persze a változatok nem különülnek pontosan el. Mindegyik világhódítás az egyéniséggé válással függ össze. Jung feltételezett életszakaszai közül az elsővel. A társadalomba való beilleszkedés, az önálló életformaalakítás dilemmáival. Csakhogy a hatalmi cselszövés és lelki ráhatás megidéz még valamit. Ugyancsak Jung beszél róla. Az egyéniséggé válás veszélyzónájáról. A kollek- tívumot képviselő-megtestesítő „küldetéses" személyiség vészes lehetőségéről. Ami magába foglalhatja az ellenőrizhetetlen hatalom igényét. Ez is ott van a kamaszlabirintusok zűrzavaraiban.4

Az első változat Reiting. Hatalmi „játékok", egymás ellen ugrató cselszövések kiter- velője. Kis játéktér. Ezért csak kis cselszövés. De nagy játéktérben lehetne nagy cselszövés is. Óriás-Napóleonná lenni akaró törpe-Napóleon. XIX. századi világhódító nagy regényhősök XX. századi kis regényhőssé lett karikatúrája. Bizonytalan egzisz- tenciájú család áll a valóságban mögötte. Biztos egzisztenciájú birodalom lebeg az álmaiban előtte. A politikai-társadalmi hatalom vágyaiban önjelölt erős embere. Aki a

40