Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)

- Hát elmennek mind - mondta. - Ki fiatalon, ki öregen - tette hozzá.

Gáspár Dániel és Szabó János között ült a kántor, aki barna csomagolópapírba kötött énekeskönyvét szorongatta. Várta, hogy gyülekezzenek még a virrasztók, a közös éneklést csak akkor kezdi el. Fábiánná igen kérte, hogy legalább egy órácskát énekeljenek együtt, akár katolikus, akár református hit szerinti szent fohászokat mondván, az ő férje egyforma becsben tartotta a katolikusságot és a re- formátusságot. A kántor az asszony véleményét csak megerősíteni tudta, egyébként is, tette hozzá, ő minden temetésen, virrasztáson - ha honorálják közreműködését, ha nem - immáron negyvenedik esztendeje ott van, tanúsíthatják feljegyzései az énekeskönyvébe ragasztott papírlapokon.- Új nevet írhatok a könyvembe - mutatta az énekeskönyvet Szabó Jánosnak.

Szabó János és Gáspár Dániel nézte a megsárgult papírlapokra írt neveket,

amiket a kántor hangosan olvasni kezdett:- Negyven éve vezetem ezt a könyvet, azóta meghalt: Szabó Dávid, Hinden- burg katonája, aki megígérte nekem a halála előtt, hogy felkeres a másvilágról, de azóta sem jelentkezett.

Meghalt Becske Jakab.

Meghalt idős amerikás Kristin Kálmán, meghalt Koncz Benedek, akinek a fia miniszter volt a háború után, jelenleg a nagy Amerika mellett egy kis országban él.

Meghalt, hosszú élet után, idős Bállá Károly, akinek a fiát a háború után hurcolták el a faluból, még nyolc társával együtt.

Meghalt Hegedűs István.

Meghalt Szabó Boldizsár.

Meghalt Koncz Mátyás.

Meghalt Bíró Menyhért.

Meghalt Lorx Bertalan, aki ismerte Kolcsak hadvezért is.

Meghalt Nyitrai Károly, aki féllábbal jött meg a hadifogságból.

Meghalt Balogh Endre, dohányos.

A halottas szobából Fábián Kristóf lépett ki. Lassan átment az előszobán, kilépett az udvarra, elsétált az utcai kapuig. Hallotta még, hogy a kántor sorolja a neveket, aztán elhallgat. Nyílt az utcai kiskapu, újabb virrasztók jöttek.

Fábián Kristóf ismerős arcot vett észre: ő csukta be utoljára a kiskaput.

Jeszenák jött el az apja virrasztására.

Köszönés nélkül lépett el mellette, lehet, hogy nem is látta az arcát. Lassan elment a verandáig, az udvar közepén - anélkül, hogy valakihez is szólt volna - megállt. Senki sem törődött vele.

Aztán belépett az előszobába, pontosan a kántorral szemben, az ajtó mellett megállt. Bár volt még üres hely, nem ült le, a sapkáját hátul a derekánál szorongatva, kissé zavartan állt az emberek előtt.

Csendben figyelték Jeszenákot, a kántor sem lapozta tovább imádságosköny- vét, abbahagyta a meghaltak felsorolását. Kristin Máté elfordította a fejét, aztán elővette a cigarettáját és rágyújtott.- Kezdjünk énekelni - szólt oda a kántor Szabó Jánosnak és Gáspár Dánielnek.

Fábián Kristóf végigment a ház előtt, a kertkapunál, az eperfa alatt megállt.

Ismeretlen, vele egykorú férfi lépett hozzá.

62