Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
veszi, hogy a világ olyan, amilyen. Hogy fúj a szél, hogy nyár van, hogy a földnek az a dolga, hogy teremjen, hogy az egyik embernek dolgoznia kell, a másiknak meg nem, hogy reggel fel kell kelni és kisüt a nap, hogy este feljön a hold. Számára így egész a világ, őt kell irigyelnünk és csodálnunk - Kászoni nevetett, szelíden és megbocsátóan bámult a gabonatábla felé. - Mintha megsejtené, megsejtette volna: a világ ismétlődik, egyenletesen és megállíthatatlanul visszakerül mindig a kiindulóponthoz, a születéshez, hogy azután a maga természetes, igen, nagyon is természetes és indokolhatatlan közömbösségével - itt megállt, várt, figyelte Fábiánt - eljut a halálhoz. Ezért butaság arról beszélni, hogy az emberi nemzetség jövője, az emberek jövője így vagy úgy: de megváltozik... Csak ismétlődés van, a szerencsésebbnek jobban, a szerencsétleneknek meg rosszabbul ismétli meg magát a világ. És ez alól csak egyetlen kivétel, csak egyetlenegy kivételt ismerek...- Bacskó Bandit! - vetette közbe Fábián.- Igen. A bolondot, aki mégis a legbölcsebb közöttünk. Fábián Kristóf megfordult. A tanya felől egy férfi közeledett.- O az, ott jön. Már nagyon várhatott szegény - lelkendezett Kászoni. Fábián ugyanolyannak látta a bolondot, mint bárki mást, mint a többi embert, akit ismert.- Valami történt vele, hogy ennyire siet - aggódott Kászoni.- Megöregedett - jegyezte meg Fábián.- Meg. Mint előbb-utóbb mindnyájan - bólintott Kászoni.- Lehetséges, hogy nem is bolond ez - mondta Fábián kétkedve.- Lehetséges - hagyta rá Kászoni.- Egyedül él a tanyán?- Egyedül, nem is tudom.- Tehát egyedül... - ingatta a fejét Fábián.- Mint a legtöbb ember - mondta elgondolkodva Kászoni.- Lehetne másképpen is? — fordult meg Fábián.- No látod, ez az, amire nem tudok válaszolni. Az élet sokféle lehetőséget kínál, és az ember mégsem tud jót választani... Már csak ezért is szüksége lenne...- Istenre - nézett fel Fábián.- O rábírhatná jó választásra az embert. Kizárólag csak ő... Bacskó Bandi már majdnem odaért a kocsihoz. Kászoninak integetett.- Na jöjjön, jöjjön már! - sürgette. * Fábián szédült kissé. A Kászonival való beszélgetésben is megállhatott volna már az elején, általánosságokról, az otthoni eseményekről kellett volna beszélgetni vele. Igaz, nemrég járt itthon, az apja is nála volt még kora reggel, a városban, mégis inkább hazament volna, s nem ide a tanyára. Az apja reggeli - váratlan - szomorúsága, ahogy ilyen gyorsan otthagyta - ezért is jött haza. Meg kellene tudni az okát, valamit csak megtud az anyjától. Az anyja elmondja majd. Addig nem megy vissza, nem mehet vissza, amíg nem tisztázódik a bizonytalanság oka. Megkeresi az elhallgatott, az elbújtatott okokat. Nem lesz könnyű, hiszen semmi 22
