Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Imre László: A közelmúlt regénytörténete
Viszont jócskán van nyeresége is e relativizáló, az olvasás felőli megközelítésnek. Amikor például arról van szó, hogy a Virágos katonában a „családtörténet dokumentumait, a folklór feltörését, a társadalomrajzot, a falukrónikát, a sűrű bácskai élet rajzát méltányolták" (109), akkor nem szabad elfelejteni, hogy a Termelési regényben is benne van a családtörténet is, a Kádár-korszak is, a futball világa is, tehát a valósághoz fűződő viszony meghatározó (akár érzékelik ezt az olvasók, akár nem, akár kiemelték ezt a kritikusok, akár nem), ámde (a Virágos katonához képest) textuális játékkal (lábjegyzeteléssel), idézetekkel, parodikus elemekkel stb. feldúsítva. És ezzel ezen ötvenesztendős regényfejlődés leglényegéhez jutottunk el. Irányzati vagy presztízs jellegű viták alá- vagy felülbecsülhetnek áttételeket és deformációkat, végső soron az élmények jellemző volta, az elbeszélés érdekessége, az érzések mélysége, a szituációk katartikus szépsége nem szorulhat háttérbe. A hangsúly eshet hol erre, hol arra, részben a befogadói pozíció is megszabhatja ezt, de Olasz Sándor tablójában végig érezhető és élvezhető, hogy egy roppant érdekes és magas művészi rangú műalkotáscsoport változó értékrendű világában járunk, kalauzunk pedig nem végleges minősítések osztogatója, hanem emberi sorsok, történelmi fordulatok, valamint narratológiai eljárások és elbeszélői trükkök összefonódásának hűséges krónikása. Aki nem favorizál és nem szorít háttérbe műveket ilyen vagy olyan meggondolásból, hanem sokféle értékre és epikai eljárásra fogékony. (Sem szerkesztőként, sem tanárként nem engedhet meg magának elfogultságokat immár évtizedek óta.) Ily módon irodalomismerete és irodalomszeretete ítészi felvértezettséggel párosul, ami olyan rendszerezésre teszi képessé, mely mostanáig hiányzott a magyar regény legújabb periódusára nézve. A Bevezetés ben Poszler Györgyöt idézi: „Ha Esterházy és Nádas felől olvasom Sántát, Sarkadit, Fejest, Cserest, egykori kisregényeik nem is a fejlődés meghatározó irányába mutató epizódok. Ám ha Aczél Tamás és Gergely Sándor felől olvasom Sántát, Sarkadit, Fejest, Cserest, egykori kisregényeik új periódust jelentő, meghatározó teljesítmények. És ekkor még nem beszéltem arról, ahogy ezt mi, kortárs olvasók, akkor átéltük." (8) A „hagyománytörténés"-nek ez a differenciált szemlélete az, ami Olasz Sándor könyvét oly fontossá és értékessé teszi. Aligha ő mondta ki az utolsó szót az elmúlt fél század regényirodalmáról, de aligha nélkülözhetik Olasz Sándor könyvét azok, akik túl akarnak jutni rajta egykor. Folyóiratunk megjelentetését a T Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, 1*n[rrf a Nemzeti Kulturális Alapprogram NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG \ n / és a MINISZTÉRIUMA 'Vaus ^ József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 128