Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs Géza: Gesztuskommunikáció
A távol-közei oppozíció, valamint a kapcsolattartás jellege (célzott-nem célzott közlés) miatt jobbnak látom a következő elrendezést: proxemikai poszturális kinezikail (távol) vokálisl (távol) verbális (távoli-közeli; kiabálás-suttogás) vokális2 (közeli) kinezikai2 (közel; pl. mimika) Az utánzó (ikonikus) és a szimbolikus jelek körében találhatók például a gesztusviccek. Ezekre Szendrey jobbára csak utal (gesztusviccről nem is beszél, legföljebb vicces gesztusokról), magam helyeztem el őket ebben a rendszerben. A gesztusviccek egy helyzet vagy egy másik ember (élőlény) jellemzésére, kigúnyolására, illetve rejtett összefüggések kimutatására, vagy kimondani nem akart szavak helyettesítésére alkalmasak. A „tiszta", csak gesztusvicc ritka. Ez lenne a pantomim. Részben ide sorolhatjuk az ún. fügemutatást vagy „süsü vasutas" jelzést. A fügemutatásra magyarul azt mondják: fityiszt mutat, a „süsü vasutasra" pedig azt: elmentek otthonról (elment az esze). Mivel Magyarországon 1846-ban indult az első vasút, ez a gesztus és mondás sem lehet ennél régebbi. Ezek a gesztusok egyezményes jelek, s ugyanúgy értelmezhetők, mint a szavak, mondatok - vagy pl. a szóbeli viccek. A gesztusviccek terminust azonban mégis jobb arra a jelenségre használni, amikor a szóbeli (verbális) vicc egyes elemeit gesztusok (többnyire mimika és kézmozdulatok, ritkábban egyéb mozgás, kinémák) helyettesítik. Ezek tulajdonképpen verbális + non verbális viccek, illetve geszturális + verbális viccek. A vicc előadói (színészi) műfaj. Nem is lehet minden viccet hatásosan leírni. A társalgáshoz legközelebb álló írásbeli levélműfajban alig használunk vicceket. (Vicckönyvek természetesen vannak, de ezek olvasásakor rendszerint hiányérzetünk van.) Nem is tud mindenki jól viccet mesélni. Egy kis színészi tehetség kell hozzá. A viccmesélés során tehát szerepet kap a nem verbális kommunikáció. Azon belül leginkább ikonikus gesztusok, ősi utánzó (mimetikus) eljárások: pl. kicsiség, nagyság, kövérség, soványság (beesett- ség), gőgösség, beszédmódok jelölése (pöszeség, dadogás, kis vagy nagy szájjal beszélés stb.). Ezek inkább jellemzésre, a verbális viccben az előadás hatásának fokozására szolgálnak. A szimbolikus gesztusok viszont már szöveghelyettesítők. Pl. kacsintás, ölelés, „fügemutatás", közösüléssel kapcsolatos mutogatások, más szöveghelyettesítő mozdulatok: számolás a kezekkel, legyintés, kézzel különféle alakzatok képezése stb. Egyúttal a gesztusok alkalmasak a vicc tér/idő/személy/ok-okozati „lehorgonyzására": azaz a deiktikus (indexikus) kapcsolatok jelölésére. Pl. Itt fáj (rámutatással az adott testrészre), így beszél (mutatva a beszédmódot, szájtartást). A gesztusvicceket csak nagyon korlátozottan, nehézkesen lehet leírni. Ez a tanulmány sok esetben a lehetetlennel kísérletezik. A gesztusviccek egyik őspéldánya nyilvánvalóan a gesztusok félreértéséből, modern szóval az interkulturális kommunikációból származik. Ennek a viccnek az a jellemzője, hogy lefordítható, szemben a verbális viccek nagy tömegével, amelyek nyelvhez kötöttek. Egy ilyen példát mutatok be először, majd azt követően egy ehhez hasonló anekdo- tikus előzményt. kontaktusos (célzott személyhez) nem kontaktusos (nem célzott személyhez) 121
