Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Dobozi Eszter: Volt idő (vers)
Dobozi Eszter Volt idő A lírikus Katona József idézése Orosz László köszöntésére Törölve már a „lesz", a „volt". Egykor mindent eggyé karolt - mi múlt, mi tűnt, azzal, mi jő reppenőn és játszón. S minő varázslat volt ez andal! Mert volt idő! Volt kérdező:- „E táj mivé fajult?" -, mező kietlenén ki így borong, hogy képzetén a halk Torony is /e/zokog. A ranggal ingerkedő létei: emlék. De benne él, nem csak kellék- pusztulón bár - a Tó, a Tölgy, Holddal tésüiködőn a hölgy, moha lepte héjazat alatt a Ház, a csemeték s ültetőjük, kit elvetélt a megérett ember kora rég. Elnyeli az út pora, Bozót növi be, ászát az elfutót, menekítő grádicsát a túlnan illő létezőknek. Kísért mégis, vele enyészik az Ég is, a vággyal, s vele a Nap. Mára minden esmeretlen. Szétolvadó vértezetben a csörtetők. Feldúlva múlt, s még nincs, mi lesz, de már avult kacat. Mi élő alap, ma holt anyag. És nincs való, mi van is, csak örök haló. Létlen idő: folyton jelen. Ez hát a vég? Ő sem felel, csúfot űz velünk a szó... 114
